ALC

Alicante

¡HOLA! España

Odaút: BUD-ALC W6 2387 17:30-20:35 10C (A)
Hazaút: ALC-BUD W6 238 21:10-23:55 21A (W)

5 évvel ezelőtt az első repülésem Alicante-be volt. Most a Wizzair kötvetlen járatával mentem.
Szállást Couchsurfingen kerestem és találtam egy fantasztikus hostot. David informatikus, programozó. Másokat is elszállásolt abban az időben, de a nagy lakásban így is jutott nekem külön szoba, aminek nagyon örültem és saját medence volt az udvarban :) Főzőtt vacsit és kifoszthattam a hűtőt. Az időjárás csodás volt, le is égett a karom.
Nem tudok úszni, de a házi medence azért csábított, nem kellett a strand cuccokkal vacakolni, csak lesétálni az udvarra.
Elég kimerült és ideges voltam idehaza, ezért semmi más tervem nem volt, mint hogy pihenjek, relaxáljak, ami sikerült is ilyen csodás vendéglátó mellett. Nem kellett vele éjszakába dorbézolni, egyetlen estét töltöttünk együtt, amikor vacsit főzött és beszélgettünk a teraszon, ahonnan mesés volt a kilátás. Megbeszéltük, hogy nem iszok alkoholt, de a Sangria az azért más :) Minden reggelt Sangriával indítottam és esténként is besangriáztam, ami anynit jelentett, hogy egy pohártól be is aludtam a fotelban a teraszon :)
A világ legviccesebb búcsúzása volt, amikor álltunk David lakása előtt és búcsúzkodtunk. Mi búcsúztattuk őt, ment nyaralni a barátnőjével, így kiengedtük a saját lakásából, mi meg maradtunk, mintha mi laknánk ott és ő lett volna a vendég :D
Nem mentem ki Alicante-ból, a híres La Explanada-n sétáltam minden nap, egyszer pedig felmentem a várba. Amúgy a parton vagy a kikötőben üldögéltem és koktéloztam vagy San Miguelt ittam.
Imádom Spanyolországot, a legszebb ország, a legjobb hely!

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)

tn_DSCN3990

tn_DSCN3966m
tn_DSCN4374
tn_DSCN4391
tn_DSCN5553
tn_DSCN5598m
tn_DSCN5621
Képek itt: katt ide

Alicante reptér, hazafelé

2010 április 26.
Erre a napra már nem terveztem semmit, csak hogy kijussak a reptérre, mert azt szerettem volna körbejárni meg becsekkolni, amint lehet, hogy tudjak a tranzitból repcsiket nézegetni.

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)




Képek még itt katt ide

Landolás Alicante- ben, szállás megkeresése

Landolás után egyetlen dolgom volt: kitalálni hogy jutok el a szállásomra. Csöpögött az eső, de jó idő volt, viszont kezdett esteledni.
És igeeeeeeeen, yeah, megláttam, ezért jöttem, pálmafa :-))A repteret nagynak találtam, kóvályogtam, mint gólyafos a levegőben. Végre találtam egy információt, megkérdeztem melyik busz megy a szállásomra és honnan. Az orrom előtt ment el az utsó busz (integetni kellett volna neki). Itt a szégyellősségem nagy részét le is vetkőztem, legközelebb már integettem a busznak ha kellett, ha nem, elég volt egyszer elbaltázni. Közben jött sms, írt a pasim, hogy menjek taxival, nem lehet mindenen spórolni. Vidéki gyerek lévén nehogy elinduljak keresztül mindenen torony iránt, egyedül az éjszakába. Így is tettem, így 10€ kapásból elment már első nap. A busz 1,30€ lett volna, ami 1b névre hallgat és a 29- es állomásról indul, a terminál megfelelő ajtaján kilépve bal felé. Láttam a reptérről fényképet neten, de én egy másik ajtón mentem ki a reptér elé, ezért rohadtul nem volt felismerhető a terep. Itthon laptopon tekergetve a térképet rém egyszerűnek tűnt, de legalábbis nem bonyolultnak, mondom ennyit akár le is sétálok. Na ezt nemtom hogy képzeltem?! A repteret bővítik vagy nem tudom, de szét van bombázva, mellette meg autópálya megy vagy vmi nagyon nagy út. Taxival extra gyorsan a szállásra jutottam, mindegyik vmi autóversenyzőnek képzeli magát, 30- as táblánál a 150 km/h nem volt gond, az egyenes szakaszon már vártam mikor emelkedünk a magasba. A szállás nagyon tetszett, modern, egyszerű, tiszta szoba volt fürdőszobával, légkondival.

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)

Képek itt, katt rá.

Treviso- ból Alicante- be

Treviso- ból 17: 20-kor indult tovább a gépem Alicante- ba.

A becsekkolást kicsit elbambultam, nem tudom miért vártam kérvényre. Bemontak ott ezt- azt, valahogy vártam, hogy bemondják ezt is. Igen, de mindig csak a last call- t mondták be, ha azt megvárom, nagyjából b@szhatom. Alig fél óra volt már csak az indulásig, mondom csak beállok a check in- hez és vmi majd lesz. Ott ránéztek a hátamon lévő táskára, intettek, hogy mehetek tovább a biztonsági ellenőrzéshez, nem kellett a keretbe rakni a táskát. Vetkőzök, pakolok, kapun átmegyek, elvileg minden rendben, de a hátizsákom félrerakták a többieké mellé, meg mindenkiért ahogy jöttünk ott sorba és apró darabokra szedték, én még ilyet nem láttam. Ami nem meglepő, mivel első utam volt ez. Utánam kisbabával jöttek, anyuka nagyon megértő volt, ki akarta dobni a bébiételt és a baba teáját, de mondta neki a tiszt, hogy semmi gond, hogy túl sok a folyadék, mivel babyé, kidobni nem kell, de egyen- igyon bele mindenbe. Látványosan csodálkoztam. Volt nálam még otthonról hozott saláta, amit előrelátóan nejlonzacsiba is beletettem, hogy ha eltörik a kis műanyag dobozka, akkor ne a ruhákra folyjon. A pakolászástól a műanyag doboz el is tört, saláta levedzett gusztustalanul a zacsiba, semmi gond, azért ebbe is beletúrt a tiszt és a csirkecombokat is felemelgette, biztos ami biztos, majd vmi teszter csíkot húzogatott végig az egész téskámon, miközben borogatta kifele a maradék cuccot belőle. A nálam lévő szabvány flakonokba öntött folyadékokat egyesével megkérdezte micsoda és mindek kell nekem. Végül azt monda oké, ennyi volt, mehetek, esett neki a következő utasnak. Én meg néztem, hogy ahogy szépen szétrámolt, most essen neki és hajtogasson össze mindent meg pakoljon vissza nekem, de nem akartam kidobatni magam. A gate- nél hosszú sorok kígyóztak, már rég ment a beszállítás, nyugtáztam, hogy saját bénaságom miatt az ablak melletti helyről lemondhatok. A gépet gyalog kellett megrohanni, nem busszal vittek most, utolsók közt szálltam fel, a csomagomnak már nemigen akart hely kerülni.

A hármas üléssor folyosó felőli részén ült egy hapsi, mellette senki, ablak mellett senki, nem értettem, de mondom csak megkérdezem beülhetek- e az ablak mellé és beülhettem. Biztos nem szeret ablak mellett ülni, szerencsémre. Így megint a 28F vagy 29F- es sorba ülhettem :)

Most a felszállás már nem volt olyan durva, mint elsőre, de szerintem szebben is vezette a gépet a pilóta. A sztyuvik fel -alá jártak végig, kínálgattak minden vackot, kaját, piát, sorsjegyet. Az út eseménytelen volt, a gyomrom se liftezett már, nem is votlam ideges, már élveztem a helyzetet.

A Ryanair gép belseje egyébként erős ízlésficamra vall, undorító kék- sárga az egész belső tér.
737- 800 Boeing utastér (Forrás: http://jetphotos.net)

Időben megkezdtük az ereszkedést, gyönyörű hegyeket láttunk alattunk és egy nagyon finom landolással fanfár kíséretében időben leszálltunk.

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)