Spanyolország

Kanári-szigetek 1.nap: Barcelona, Arrecife







Nov. 25- én hajnal 3 órakor keltem és szépen kicsattogtam a reptérre. Leparkoltam a szokásos helyemre, irány BUD T1. Jó időben voltam, így felmetem az emeletre szépen elfogyasztani a szokásos energiaitalomat, amit otthonról hoztam, amjd beálltam a biztonsági ellenőrzéshez. Rutinosan szedtem szét magam, öv, fényképező, laptop, cipő a helyükre… 6- kor indultam Barcelonába, ahol volt pár órám szétnézni. Szeretnék még visszamenni, tetszett amit láttam. Délután indult a gépem a Kanári- szigetekre, Lanzarote- ra. Majdnem 7 óra repülés volt. Leszálláskor szerettem volna rengeteg képet készíteni, de csak keveset sikerült, mert egy idióta sztyuvi rámszólt, hogy kapcsoljam ki a fényképezőt, tilos fényképezni. Nem értettem mi baja, ez nem telefon. Mivel álmaim utazása volt ez, a szívem a torkomban dobogott az izgatottságtól, gondoltam nem érdekel mit dumál, megvártam ahogy leszálláshoz hátravonult a kuckójukba és elővettem újra a gépet és fényképeztem ahogy csak győztem, elvégre nem mindennapi dolog eljutni a Kanári- szigetekre :-)))
A reptér nagyon pici, nem lehet eltévedni. Elkezdtem csomagcímkét keresni emlékbe, közben megtalált egy kérdezőbiztos, legalább 50 kérdést tett fel, amire alig győztem válaszolni. Honnan jöttem, hanyadszorra vagyok itt, tetszik-e a reptér, meg vagyok-e elégedve a tisztasággal stb. A Hungría- ra egyből vágta, hogy Puskás :-))
Ezután elindultam átvenni a kocsit, amit előre foglaltam még otthon neten. Akkor láttam, hogy nálam van egy tonnányi papír, de az autófoglalást elfelejtettem kinyomtatni. Telefon barátnőmnek, lépjen már be a postafiókomba és írja meg a számot. Van angol nyelvvizsgája, mégse tudta megírni amit szerettem volna, elküldte a repülőgép járatszámomat, ami nem kellett nekem. A dolgot bonyolította, hogy egy pi*sányi kis cégnél foglaltam a kocsit olcsón és sehol se voltak kiírva. Nem volt mit tenni, betámadtam Hertz- éket a kérdéseimmel és bingo, több néven is futnak, valójában tőlük béreltem a kocsit. Elmondtam elhagytam a foglalási kódom, de elég volt egy név és adták is a kulcsot. Még paráztam egy sort, hogy bonyolult- e a sziget, merthogy sötét van és a sziget túlvégére kéne eljutnom úgy, hogy még soha életemben nem béreltem kocsit és nem is voltam itt és mint mondottam sötét van. Szerintem már látták lelki szemeik előtt, ahogy fél órán belül trélerrel hozzák vissza nekik a rommátört kocsit, de azért nyugtattak, hogy nem lesz semmi gond, a sziget pici és sziget, tehát pl egy másik országba tuti nem jutok át, nem tudok lehajtani a térképről, amit adtak nekem :-)
Meglett a kocsi, bepakoltam és elindultam Isabelle- hez, aki már nagyon várt engem. Hajnalban írtam neki amikor elindultam, megírtam a járatszámokat, csekkolta rendben megjött a gépem és leste mikor érek már oda hozzá. Kóvályogtam kicsit a reptérnél, végig 40- nel mentem, egy egészséges kertitörpe is leelőzött volna, de nem akartam rommá zúzni se a kocsit, se magamat. Közben pöttöm falun haladtam át és megláttam egy boltot, betámadtam bubis vízért, aqua con gas, meg is értették és mutogatott a néni a hasára, hogy gas buen, egyetértettünk, hogy kell a bubi a pocinak :-) Vettem még szalámit és kenyeret, csokit és chipset, megéheztem és kiszáradtam már így estére.
Isabelle útbaigazítása és főleg a Lanzarote térkép elég hiányosnak bizonyult, sehogyse találtam merre lehet, pedig jófelé jártam. Alig voltak az utcán, de megálltam méterenként kérdezősködni, por favor, Isabelle buscando, volt mutogatás jobbra- balra. Spanyol tudásom elég hiányos, végül egy kedves helyi lakos beült a kocsimba, hogy mutatja merre kell menni. Itt kicsit betojtam, de gondoltam csak nem lesz baj, elvégre már a Kanári- szigeteken vagyok. Meg is mutatta, 2 utcányira voltam, csak utcanevek nélkül nem találtam semmit és sötét is volt.
Isabelle mondta végszóra érkeztem, már épp hívni akart, mert látta rég leszállt a gépem. Mondtam nem volt egyszerű idetalálni. Kedvesen fogadott, megkínált sörrel is, megmutatta a szobám, ami valójában egy komplett apartman volt. Annyit kért cserébe, hogy takarítsak ki magam után. Először úgy volt a maratonon kell neki segítenem, cserébe ingyen szállást biztosít nekem, de amikor kérdeztem mit kellene csinálnom, akkor azt mondta nyugodjak meg, majd meglátjuk. Ebből láttam a szándék volt a lényeg, nem akarta elvenni a nyaralásom, csak az érdekelte milyen ember vagyok, segítenék-e, de valójában nem volt rám szüksége. Ő sportszervező egy sport hotelben, couhsurfingen ajánlották nekem.
Fáradtan ágyba dőltem, hogy másnap elinduljak felfedezni a szigetet.

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)

Kanári-szigetek 2010.11.25- 12.01.

Útvonal: BUD-BCN-ACE-MAD-BGY-BUD
Jegy árak:
BUD-BCN: 7990 Ft Wizz Air
BCN-ACE: 20 € Ryanair
ACE-MAD: 12 € Ryanair
MAD-BGY: 11 € Ryanair
BGY-BUD: 2900 Ft Wizz Air
autó:
Volkswagen Fox vagy hasonló kategória (Egy szürke Hyundai Getz-et kaptam) 102 € 6 napra
cég: Herz

Még tavasszal lefoglaltam egy egyhetes barcelonai utat szállással együtt a névnapomra. Az egyetem miatt nem tudtam elutazni, sokáig keseregtem miatta. Pedig elhatároztam, hogy mindig bejártam órákra, most lesz ami lesz, szabadságolom magam és kész, tökös csaj vagyok, elutazok. Viszont végzősként mégis meginogtam, láttam, hogy becsületesen előre szólva, hogy hiányoznék egy hetet, nem fognak elengedni, ha ellógok ki tudja milyen kimenetele lesz, így nem utaztam. Viszont amikor meglett a kötelező óraszám a tárgyból, akkorra foglaltam vigasztalásul egy Kanári- szigeteki utat :-))) Szállást ingyen szereztem egy kedves fórumtárs segítségével Couchsurfingen. Kételkedtem, nem tudtam hogy lesz ebből valami, de jelentem, a dolog létezik.

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)

Málaga reptér, irány haza

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)








Ronda, ami nem is volt ronda

Ronda is tetszett. Az utolsó busszal akartam hazatérni, de mégis eljöttem a korábbival, mert nem tudtam magammal mit kezdeni, bejártam a városkát gyorsan. Gondolom a rettenetes hőség is hozzájárult ehhez, de legalább időben ágyba kerültem.

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)









Málaga

Málaga 2011

Malagában a buszpályaudvaron lévő infó nagyon jó, tudnak angolul, de turistainfó nincs, térképet nem adnak, célszerű otthon nyomtatni. Nálam nem volt, így nem volt mese, a szállástól kapott e-maillel a kezemben elindultam találomra egyik irányba és kerestem a megadott utcát. Az valóban tele volt busszal, mindkét oldalán kilóméter hosszan buszmegállók, nincs olyan hely, ahová ne menne busz a városban. Jegyek 1,10€- ba kerülnek, jobban megéri bérletet venni. Nekem mire ez eszembe jutott, hogy el kéne valahogy intézni, addigra már mindegy volt.

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)






Sierra Nevada

11km-t kellett volna hegymenetben gyalogolni a csúcsig Venetáig (8km aszfalton, a maradékot meg sziklán, mondták ott, hogy ez a cipő nem megfelelő). Amikor meglett a sífelvonó, teljesen kivoltam, órák óta hegymenetben voltam már akkor és mondtam ennyi elég, de a sífelvonós azt mondta semmiség, induljak el felfelé és szép lesz, de nem birtam teljesen feljutni. Elszúrtam, mert Pradollanoban kellett volna leszállni a buszról, onnan Telecabinaval fel Monachilig, onnan meg lanovkával tovább fel és így kevés gyaloglással fel lehet jutni a csúcsra. Legközelebb már okosabb leszek és nem
csak béleletlen széldzsekit viszek, hanem egy rendes softshellt.
Spanyol tudásom némi rajzzal próbáltam kiegészíteni, hogy sífelvonót keresek, de nem jártam sikerrel, pedig szép kis rajz sztem :D

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)



3200m és szétfagytam béleletlen széldzsekiben
f*cking cold weather

 

Granada

Az első szállás Granadában volt 3 éj, volt légkondi, tv és hajszárító. Már fontosnak tartom a légkondit, jó ha az ember ki birja magát rendesen pihenni éjszaka, hogy másnap legyen elég ereje talpon lenni egész nap és járni a várost.
Jó előre interneten vettem meg a jegyeket az Alhambrába. A jegyátvevés könnyedén ment, ahogy írták automatából kellett átvenni az Alhambra mellett. Én egy teljes napot elszöszöltem az Alhambrában, nekem nagyon bejött.
Ha a tábla nem elég, kérdezni kell, kérdezni, kérdezni, kedvesek, imádnivalóak a spanyolok :-)
Én helyi busszal mentem fel, fél órával korábban odaértem, de azt kevésnek találtam a Generalife-re, nem akartam lekésni a Nasrid palotát, mert a recepciósom is, a turisinfós is meg az egész világ felhívta rá a figyelmem, hogy iszonyúan fontos, hogy ott legyek a megadott időre, különben késve nem lehet bemenni, új jegyet kell venni, ami a helyszínen meg lehetetlen, mert hetekre előre elfogy az összes. Így fél órát csak néztem kifelé a fejemből a Nasrid palota előtt és nem éreztem fölösleges időtöltésnek, annyira tetszett a kilátás Granadára, hogy nem is birtam mozdulni, csak gyönyörködtem. Kaját- piát be lehet vinni, miért ne lehetne? Hátizsák nem lehet a hátadon, előre kell venned és nem dőlhetsz neki a falnak, mert rádszólnak egyből. Hátizsáknál visszaszóltam, hogy backpack must be frontpack? erre csak nevettünk :-)) A Generalifére meg elment a nap másik fele, akkor már nagyon meleg volt és többet ültem, mint mentem, minden padot kipróbáltam. A jegyet szintén úton- útfélen ellenőrzik, kis kézi csippantóval ott áll 1-1 ember és tök random van akitől elkéri a jegyet, van akitől nem. Zöld pólós i betűs információs emberek mindenhol, útbaigazítanak, ha elvesztél.
Én kihagytam az éjszakai Alhambrát, pedig nagyon szerettem volna megnézni, de annyira fáradt voltam, hogy este azonnal bealudtam, de újabb ok, amiért vissza kell térnem :-))
Érdemes vacsizni Albaicín negyedben, onnan rálátni a kivilágított Alhambrára, már koraeste nagy tömeg volt arra.
Az oroszlános udvar nem csoda, hogy sokáig tart, egy akkor kis fúróval, csiszolóval sziszolgatják, amivel én a kis mikrokontrolleres elektronikai okosságaimnak fúrkálom a műanyag dobozokat. Nem idegbajosak, én 1-1 nagyobb doboznál a hajam tépem, de ők egy komplett udvarnak estek neki egy ugyanakkora kis csiszolóval :-))

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)






Spanyolország, Andalúzia 2010. júl. 14- 23.

Mivel a tavaszi spanyol utam nagyon jól sikerült, gondoltam megnézem Spanyolország más részét is. Andalúziára esett a választásom, minél délebbre, minél messzebbre szerettem volna eljutni.

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)

Alicante reptér, hazafelé

2010 április 26.
Erre a napra már nem terveztem semmit, csak hogy kijussak a reptérre, mert azt szerettem volna körbejárni meg becsekkolni, amint lehet, hogy tudjak a tranzitból repcsiket nézegetni.

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)




Képek még itt katt ide

Tabarca sziget, Santa Pola

2010. április 25.

Erre a napra nem tudtam mit tervezzek, Tabarca sziget biztos volt, de ezt nagyon kevésnek éreztem, ami egyáltalán nem bizonyult annak. Nem tudom miért gondoltam, hogy nem tud olyan szép lenni, talán mert hajóval lehetett eljutni odaáig? Nem tudom, de nagyon kellemeset csalódtam és nagyon nagyot :)
Reggel elindultam Santa Polába, hogy minél kevesebb időt kelljen hajón tölteni, a szárazföld biztosabb, ezért nem Alicante mellett döntöttem indulási helyszínként.

Santa Pola felé pont bicajversenybe botlottunk, gyönyörű bringák voltak, a nap már jól indult.

A kikötőben a jegyárus srác már megismert, megbeszéltük, hogy a mai nap tökéletes nekem, hogy megnézzem a szigetet. 14€- ért adott jegyet, majd szépen kiröhögött, amikor mentőmellényt is szerettem volna, mivel nem tudok úszni és különben is utálom ezeket a vizi xarokat. Azt mondta ez turistahajó, úszógumi van vagy mentőgumi vagy mi az a vacak, de mellény nincs, de különbe se adnak semmit, de a hajón van előírás szerint. Hát mondom ha elsüllyedünk, akkor már b@szhatom, dehát ez van. Vettem be gyógyszert és nekiláttam a sós chipsemnek, amitől egyből jobb kedvem is lett. Mentőmellény ide vagy oda, ha már itt vagyok és főleg mert már megvan a jegyem, fel kell szállni a hajóra. Semmi gond nem volt, úgy fél óra alatt elértük Tabarcát.


A sziget 1800m hosszú és 400m széles, nem egy nagy szárazföld darab, de tele van cicával. Sajnos nem élnek jó körülmények között, mindegyik kukázott :(( Viszont biztonságban vannak, autó nem csapja el őket, mert a szigeten ilyen nincs és elbóklászni se tudnak.

Gondoltam maradok a legközelebbi hajó indulásáig, aztán majd lesz valami. Elkezdtem körbesétálni a szigetet, ami nem bizonyult gyors menetnek és el is fáradtam, körbeérve leheveredtem pár pálmafa alá. A víz színe gyönyörű volt és hihetetlenül elröppent az egész nap, az utolsó hajóval mentem vissza Santa Polába. A karom úgy leégett, hogy hámlott le ról a bőr, fájt, mint a franc, nem szeretem a napot, eddig még soha életemben nem égtem le. Most sikerült, pedig napon nem is voltam szerintem annyira sokat, de a lengedező pálmafák alatt csak sikerült leégni. Fájt minden a karomon, ahogy hozzáért a víz, ahogy hozzáért a takaró…

 

Visszaérve Santa Polába, megláttam a pálmafa parkban egy helyi családot focizni, most is, mint mindig egy nőhöz mentem oda, hogy készítene- e rólam fényképet. Nagyon kedves volt, 11 fénykép készült, mert vagy az ujja lógott bele, vagy a pálmafa teteje maradt le van én nem voltam a képen. Messzire kellett szaladni, hogy mindig beállítsam a gépet meg visszamenjek pálmafát ölelgetni, mert hatalmasak voltak. Mire a pálmafához értem, valahogy mindig elmozdította a gépet és nem lett jó a kép, de hűségesen kattogott újra és újra, végül a Muchas gracias- ra csak szabadkozott, hogy sajnálja, hogy nem ért a gépemhez, túl bonyolult neki. Ez a kedvenc képem, csodálatos fák ezek, imááááááádom :-))

Utolsó estém volt, hazaérve sétáltam még egyet a faluban, ettem finomat vacsira, üldögéltem kicsit az utcán, majd bementem összepakolni, mert másnap délben indult a gépem Milánóba.

Képek még itt katt ide

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)

Alicante

2010 ápr. 24.

Arra közben rájöttem, hogy az 1 nap alatt több helyre is megyek dolog nem működik, így a teljes napot Alicante- ra szántam. A turibus 10- kor indult Alicante kikötőből, épp lekéstem róla, láttam, ahogy indul. Nem is volt baj, mert így volt időm készíteni egy kis mini videófelvételt meg pár fényképet a parton, ahol alig voltak, úgy tűnik ez még korai időnek számított.

Óránként jár a turibusz, a következőt már sikerült elcsípni. Túl nagynak találtam Alicantét, ezért szerettem volna busszal körbejárni a nevezetességeket, de aztán a fele útvonalat bejártam újra gyalog.

Hop on, hop off busz, tehát járnak körbe körbe és akármelyikre felszállhatunk- leszállhatunk, annyit időzhetünk egy nevezetességnél, amennyit szeretnénk. A Puerta Del Mar- tól indult, 10€- ba került, és ez tartalmazott egy becsomagolt vadi új fülhallgatót is, amit az ülések melletti csatlakozóba bedugva hallhattunk idegenvezetést, nyomógombbal lehet választani a nyelvek közül, angol és német biztos volt, a többi nyelvre nem emléxem.

A Marq Museum előtt csak elhaladtunk, első megálló a Castillo Santa Barbara, ahol 10 percet várakozott ez a busz. 10 perc alatt én a várnak csak a kapujáig jutottam, láttam ez több idő lesz majd, pár órát símán elidőztem. Nagyon meleg volt, alig birtam felcaflatni a tetejére, de végül sikerült és nagyon megérte, mert gyönyörű a kilátás.
Reggelimet elfogyasztva egy kisgyerek hangjára lettem figyelmes: “Apa, mikor megyünk haza?…” Árpád a családjával évek óta Alicante- ban él, váltottunk pár szót. Ez volt a turibusom első állomása, gyorsan el is búcsúztunk, a követkző turibussal mentem is tovább, ami épp a vár kapujánál parkolt.

A vár után a Mercado Central felé vettük az irányt, majd a Plaza de Luceros következett, majd még pár kanyar után visszaértünk a kikötőbe. A part már tele volt strandolókkal, nadrágom szárát felhajtva én is belelóbáltam a lábam a pocsolyába, sétálgattam a parton, tetszett, ahogy a hullámok nyaldossák a lábam :) Jó sokat elidőztem, majd elindultam sétálgatni meg keresni egy tapas bárt.

Séta: Explanada de España

Kaja után tram- re szálltam, irány El Campello. A jegy 1.20€ volt, A zóna. L4- es tram- mel La Isleta- ig mentem, ahol át kellett szállni vagy az L1 vagy az L3- as járgyányra. Tram- mel egészen Benidormig fel lehetne jutni, de ennyi is elég volt. El Campello egy tipikus üdülőtelep, most alig lézengett arra pár ember, nyáron meg gondolom tömve van bikinis strandolókkal, egyenházak, csíkos egyen napernyőkkel, annyira nem hozott lázba és még a fejem is megfájdult. Gyógyszerem a szállásomon maradt, mert zacsiba raktam, hogy a reptéren a biztonsági ellenőrzésnél egyben tudjam mutogatni, ha kell. Messze voltam a szállásomtól, pár órás szenvedés következett és még előttem állt, hogy megtaláljam a hazafele menő buszt. Puerta Del Mar- ig, Alicante kikötőig a tram- en automatából vettem jegyet, amit egy kedves fiatal pár mutatott meg hogy kell.
Egy reptéri buszt sikerült találnom, 2.60€- ért vitt el a reptérig, ahol már rutinosan vártam az 1B buszomat, de hiába. Gyorsan viharzottam be a reptérre, mert ott van információs iroda, hogy mi van a busszal, ahol mondták, hogy hétvége van, az utolsó busz épp elment, az egyetlen lehetőség, hogy aznap hazajussak a taxi :( Nem örültem neki, de ez van, pedig nem volt eszement késő. 10€-t kikészítettem és a címet mutatva elkezdtem végigjárni a taxisokat, de az első el is vitt, villámgyorsan hazaértem. Lángolt a fejem mintha napszúrást kaptam volna, fájt is, fáradt voltam, a gyomron is kavargott. Azonnal ettem gyógyszert és beleültem a fürdőkádba és hűtöttem magam, megittam egy liter vizet is közben és hamarosan jobban lettem. Bekapcsoltam a tévét, amivel informatika- technika szakos létemre se nem sikerült zöldágra vergődnöm, így maradtam a rádiónál, amin kellemes spanyol zenék mentek folyamatosan.

Képek még itt katt ide

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)

Santa Pola

A reggel portás komától kapott prospektuson volt egy mini térkép, így már akkor eldőlt, hogy a mai napba Santa Pola is belefér. Megbeszéltük, hogy ami busszal megyek, ugyanaz jön vissza is, de nem csak hogy vissza, hanem megy Santa Polába. A turistinfónál viszont másik buszt javasoltak, nem értettem miért, de ha az 1b nem jó, akkor nem jó. Csomó idő volt mire elértem a buszállomásig és épp az orrom előtt ment el a busz. Hiába integettem neki, ő is ismeri, hogy aki fut az sportol, aki integet, az búcsúzkodik, az utas az, aki vár a megállóban. Óránként járt a busz, hiába rohantam, erről épp lemaradtam, de közben épp elkezdett szakadni az eső. Szóval mégiscsak szerencse ez a buszállomás és legalább ettem meg pihentem egyet. A pályaudvaron nem volt egy lélek se, aki beszélt volna angolult, így néztem a buszokat, a turistinfónál kapott infó alapján. Meglett a Baile járat, a jegy a szokásos 1,30€ volt, zúztunk Santa Pola felé. Centernél kértem a leszállást, amit nem akartam elhinni, hogy ez a Joli néni tanyája város széli lepukkant kóceráj lenne a nagy center.


Nem volt mit tenni, leszálltam, szintén kóválygás, turistinfó zárva, de édekes számítógép volt “kitéve”, a turistinfó épületének üvegfelületét kellett böködnöm és tudtam netezni. Nem mentem vele semmire, de elszórakoztam vele egy ideig, majd elindultam x irányba valamerre. Meglett a part, ott megérdeklődtem mennyiért tudok Tabarca szigetre jutni és hogy most tudunk-e indulni.


A jegyeket egy fiatalember árulta, vele meg azért nem nagyon egyeztünk, mert ő túl jól tudott angolul, én meg kevésbé, de mivel senki nem volt a környéken se, így ráértünk nyugodtan beszélgetni. Mondta a menetidő a szigetig kb 40 perc, 14€- ba kerül és a mai napon lehetetlen, hogy a szigetre jussak, 4 óra körül volt, mert ugye a szigeten is töltenem kellene kis időt. Nem hittem, hogy szép lehet, meg ugye eleve vízen kell odáig menni, de ha már ott voltam, jó lett volna. Adott prospektust, nyugtáztam, hogy ha jut rá idő, majd holnap vagy holnapután visszajövök. Elindultam a városba, ami elég kihalt volt, utóbb kiderült ez közkedvelt nyaralóhely, nyáron zsúfolásig telik bikinis turistával, ilyenkor meg kihalt. Ekkor jobban megtetszett, inkább mint félmeztelen idiótákat kelljen nézegetni.
A vízpart is mégis gyönyörűnek bizonyult, jó volt ott sétálni, csodaszép színe volt a víznek.



A Fortaleza vár előtt is készült rólam fénykép, ami ismét olyan volt, hogy egy idős pár üldögélt, megkérdeztem készítenének-e rólam egy fényképet és szokásosan mire a pasi egyáltalán felfogta volna, hogy mit kérdeztem, addigra a nő már válaszolt is, hogy persze, készít rólam fényképet………majd a férje. Egész utamon ez volt, a párosok hölgy tagjai megmondták, hogy majd a pasi készít rólam képet. Szép dolog ez, ha az asszony mondja meg mit csináljon a férj :-)) De akkor is, amikor egyébként fényképezgető nőt szólítottam le, pedig ő nem mondhatja, hogy nem ért hozzá. Mindenesetre aranyos dolog ez :-)


Több kép itt (katt ide)

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)