Barcelona 20120512

Ismét egy közös utazás I-vel

Azon a héten nagyon lebetegedtem, mandulagyulladásom volt, napokig 40 fokos lázam, semmi erőm és az orvos még ki se akart írni. Szombatra sikerült olyan állapotba kerülni, hogy el birtunk utazni és aznap meg is gyógyultam teljesen. Le voltam gyengülve, itthon a fürdőszobáig alig birtam kimenni, itt meg végig birtam a strapát, bár sokat ültünk, megálltunk pihenni, leültünk padokra, ettünk-ittunk és a tengerparton egyszer csak az tünt fel, hogy nem is fáj a fejem és levegőt is kapok rendesen és éhes vagyok, ami jó jel. Előtte csak azért ettem, mert I a kezembe nyomta a kaját, hogy ha nem akarok is enni kell, csak pár falatot erőltessek le muszájból.

Csodás nap volt, megnéztünk mindent, amit terveztünk, egyedül a Barca stadion volt kicsit csalódás, mert sehol egy feliratot nem találtunk, ami előtt lehetett volna fényképezkedni.

Nyomtattam ki útvonalterveket, egy T10 jegy 10€ elég volt kettőnknek az egész utazásra. Renfevel bementünk Sants megállóig, ahonnan 3-as metróval a Palau Reial megállóig metróztunk, onnan sétával elérhető a Camp Nou Barca stadion.

Itt a 74-es buszra szálltunk, hogy eljussunk a Güell parkba. Buszsofőrtől meg helyi lakosoktól kaptunk segítséget, jó kis túra volt fel a hegyre betegen. Útközben vettünk innivalót, majd amikor odaértünk én lefeküdtem a földre, mondtam  I-nek fényképezzen körbe mindent, én innen nem mozdulok, majdcsak eltemetnek vagy valami majd lesz. Elvoltam ott fél órát, megittam az innivalót, felfrissültem és bementünk, ezer ember mindenfelé, futószalagon ment a fényképezkedés. Bent is leültünk több helyen, már fentről kinéztem magamnak a Sagrada Familiát és afelé vettük az irányt. Busszal szerettünk volna menni, de sokáig vártunk és nem jött, úgy döntöttünk nagyon lassan szépen lesétálunk. Egy idő után már minden sarkon megkérdeztünk valakit, de mindig még 20 perc volt az út, már kezdtem feladni, de mondom templom fénykép nélkül haza nem megyünk, ez már jelmondatom lehetne, pedig nem vagyok vallásos. Meglett a templom is, innen metróval lementünk a Barcelonetára, a parton szerettük volna tölteni a maradék időnket, ami sikerült is. Elsétálgattunk, lementünk egész a bálnáig és vissza. Találtunk egy olcsó kis éttermet is a fő utcára merőlegesen pár lépésre volt és már egyből féláron volt a kaja a kintiekhez képest. Hoztak is egyből innivalót, amit pár szavas spanyol tudásom összeszedésével melegre cseréltettem, mondtam mandulagyulladásom van.

Rendesen elsétálgattunk, csak a Passeig de Gracián vettem észre, hogy az utolsó előtti vonatot értük el, ami a reptérre megy, szóval nem siettük el

Estére már nagyon kijött rajtam a fáradtság, a reptérre visszaérve megmosdottam, felvettem tiszta ruhát és mivel mindenhol már ágyak lebegtek lelki szemeim előtt, ellentmondást nem tűrve, Istvánt vonszolva megindultam keresztül kasul mindenen oda, ahol székeket láttam kevés emberrel, konkrétan semmi ember nem volt a környéken. Csak reggel esett le, homályosan rémlett, hogy I valamit morgott még este, hogy szerinte ide nem szabad bejönni, mert lezárt terület, de engem abban a pillanatban semmi nem érdekelt, összetoltuk a székeket és már szundítottam is. Reggel vinnyogásra ébredtünk, egy munkás jött ablakot mosni egy emelőkosaras autóval, mondta itt nem szabad aludni, lezárt terület. Na ekkor esett le, amit előző este I mondott mi van a lezárt területtel. De úgyis lassan kelnünk kellett, összeszedtük magunkat, megmosdottunk, összeraktuk a cuccot boardinra készre és átmentünk a kapunkhoz, megreggeliztünk, I vett nekem ajándékot és sajnos véget ért az utazás. Remélem megyünk még, a hely is szép volt, nem gondoltam, hogy ennyire szép lesz és I-vel is jó utazni.