Bergamo- Treviso, olasz élmények

Gyönyörűen elterveztem, hogy Bergamo- ban vonatra szállok, szép hegyek közt elvonatozok Treviso- ig, amikor idefele jövet körbejártam a várost, akkor már úgyis feltérképeztem hol van ott a vasútállomás, nem lehet gond. Nah, igen, meg ahogy én azt képzeltem.
Bergamo reptér, tökölődés mi merre, melyik busz megy a vasútállomásig, mennyibe kerül, hol kapok jegyet és hol van a busz. Azért a turistainfót megkérdeztem hogy jutok Treviso- ba, itt csak megerősítést vártam, erre kitalálták nekem a legdrágább megoldást, hogy menjek be Miláno- ba a q drága transzferrel, mert csak ott tudok vonatra szállni. Mondom ezek hülyének néznek engem, de azért meg is ijedtem, hogy mi van ha pl nem állnak meg a Treviso felé menő vonatok itt Bergamo- ban….
Busszal elmentem a vasútállomásig, nem volt jegyem előre, olvastam automatából megkapom, pofonegyszerű, pár gombnyomás. Hát az automatával nem vergődtem zöldágra, mentem a pulthoz jegyért. Ott nem beszéltek angolul, totál semmit nem értettek mit szeretnék. Jó, sebaj, készültem, elővettem az otthon nyomtatott papírkámat, amin a vonatmenetrend volt, azon bekarikáztam mi kell nekem. Jegy megvéve, fáradtan, éhesen ültem a váróban, körülöttem fura alakok, kezdtem félni. Tudom nem szép dolog, de nem szeretem az olaszokat, számomra félelmetes népség. Nagyon szomjas voltam, egy egyszerű kis boltot szerettem volna vagy egy nagy hipert, ahol olcsón kapok szénsavas innivalót. Betámadtam megint a turistinfót, már meg se lepődtem, hogy a szomszédos q drága kajáldába küldött. A buszról láttam egy kirakatot, már nem emlékszem mi volt kiírva, de olcsó kajcsit hirdetett, oda sétáltam át kajáért meg innivalóért.
Végre idő volt, jött a vonat, felszálltam, jött a kalauz, magyarázott mint a hétszentség, rendre ismételgetett vmit olaszul, nem tágított mellőlem, én meg a jegyem mutogattam, érvényes, az előbb vettem… A gond az volt, hogy nem elég megvenni, mielőtt vonatra szállunk, be kellett volna dugni valami automatába… erről én mit se tudtam, de mivel látta nem megy velem semmire, így ejnyebejnyével magamra hagyott. Közben totál besötétedett, esett is az eső, a vonatról szép tájat nézelődésből nem lett semmi, és tudtam át kell szállnom kétszer is, kezdtem bemajrézni teljesen.
Első átszállás símán ment, volt kalauz, megkérdeztem melyik az én vonatom, segített megtalálni.
Éreztem nagyon lassan megyünk, telt múlt az idő, éreztem itt baj lesz. 2. átszállás következett volna, de csak időben jártam kb átszállás körül, a hely nem stimmelt. Jó adag késést szedtünk magunkra útközben, mikor beértünk az állomásra, vadul elkezdtem keresni a vonatom Treviso- ba, de ezeregy vágány volt, kalauz sehol, 16- os vágány meglett, de vonat sehol. Igen, volt egy 16/1 vágány is, onnan indult a vonatom, amit sikerült lekésni. Ott álltam koromsötétben a semmi közepén, nem volt nyitva semmi, se egy vasutas, se egy turistainformáció nem volt sehol. Emberek azért voltak, egymásba botlottunk sokan, mind lekéstük a vonatot, kiderült egy vonaton utaztunk eddig, csak más kocsikban, mind a reptérre tartottunk, másnap reggelre kellett odaérni, vagyis nekem aznap este 10- ig, mivel szállásom a “Hotel Terminal” volt, azaz reptéri csövezés volt betervezve. Ez egy nagyon kicsi reptér Velence mellett , nincs éjjeli forgalom, bezár éjjelre, de ha valaki 22:00 előtt odaér és van másnapra repjegye, az bentmaradhat és kvázi rázárják a repteret, ennél biztonságosabb helyet el se tudtam képzelni. A vonatlekésés miatt ez egyre reménytelenebbnek tűnt.
Viszont már nem voltam egyedül Kiderült aznapra nincs több vonat, másnap reggel ami jön, az meg későn van, sose jutok haza, ennyi volt, itt kell letelepedni és leélni az életem, brühühü. De! Kitaláltuk jön egy intercity szerű luxus képződmény, amire ugyan nem jó a jegyünk, de hátha nem jön ellenőr. Szétszóródtunk ne egyszerre büntessenek meg minket, ha mégis jön ellenőr, legyen esélye a csapat többi felének, ha elkezdik a mi csapatunkat büntetgetni. Az emeletes vonaton q kényelmesen elvoltunk, konnektorok is voltak minden ülésnél, elkezdődött a telefontöltés.
Az út rendben lement, nem jött senki, megérkeztünk Treviso- ba. Nagyon késő volt, csak a repteret szerettem volna, mentem a már ismert busz megállójába, újabb ledöbbenés, ami menetrendet idefele szereztem a reptéren, az nem jó, valami régi szart osztogatnak a hülye turistának. Nálam szerepelt egy esti busz, ami valójában nem járt. Kész, ennyi volt, eljutottam kalandosan Treviso- ba és csövezhetek egy rohadt parkban egyedül az éjszakában, gyalog nem érek el zárásig a reptérig.
Sms fórumtársaknak, baj van… írtak másik buszt és írták hol szálljak le, ahonnan ugyan messze van a reptér, de ha jó irányba kezdek el futni, odaérek. Hát ez nem volt valami biztató, de meg kellett próbálni. Felszálltam arra a buszra, q sötét volt, mondom itt az életben nem fogom megtalálni a repteret, lószart se látok. A buszsofőr viszont kedves volt, elrinyáltam mi baj van és nem tudom hogyan lehetséges, mert ez másik busz volt, de pontosan a reptér előtt tett le 21:45 volt és nyitva volt a reptér Hálálkodtam, köszöngettem, berohantam és láttam is, hogy ki van írva a reggeli gépem Budapestre, boldog voltam nagyon :-))))
Az éjszaka nyűgösen telt, nagyon fáztam, pedig sídzseki rajtam volt. Éjjel jöttek a zsernyákok, mindenkit felkeltettek, meg kellett mutatni a repjegyünket. Legalább biztonságban éreztem magam és nem egyedül csöveztem a reptéren. Közben jött 2 sms éjszaka, miszerint nagyon boldog szülinapot nekem :-))
Hajnalban fogmosás, fésülködés, pólócsere és a szülinapos végre hazamehet.