Treviso

Landolás után vettem jegyet be Bergamo- ba a városba, szereztem menetrendet, ami pontatlan és elindultam.

Pár dolgot megállapítottam:
- az olaszok nem léteznek napszemüveg nélkül. Nem sütött azért olyan bolndul a nap, hogy mindenkin napszemüveg legyen, de mindenkin az volt, divatos féle, divatos ruhákban fiatalok és idősek egyaránt.
- nagyon kedvesek, fél órán belül két ember is leszólított, hogy honnan jöttem, hová megyek, nehéz- e a csomagom és hogy mosolyogjak, legyek vidám. Leültem egy térre befalni a hozott kaját meg találtam egy boltot, vettem kólát, odajött egy bácsi, hogy jól elborozgatok itt? Hát mondom ez nem bor, igazi kóla.
Egy néni nagyon sokáig kísérgetett, mert a kanyargós utcákon teljesen elkeveredtem és egyre távolodtam mindentől, de körömcipőben, napszemüvegben elkísért a pályaudvarig. Próbált velem beszélgetni, de egy szót se beszélek olaszul. Hálás vagyok neki nagyon.
- a tököm is tele lett a csomagom hurcibálásával gyorsan, egyre nőtt, egyre nehezebb lett, le is ültem inkább egy parkba, majd visszamentem a reptérre
- egyetlen dolog borzasztó volt, valami undorítóan cuppognak, köpködnek, szívják a fogukat, elég gusztustalan szokás. Egy fiatal iskolás csapat a buszon ezt egészen konkrétan még gyakorolta is. Ez vmi hagyomány vagy én nem tudom?