Tabarca sziget

Tabarca sziget, Santa Pola

2010. április 25.

Erre a napra nem tudtam mit tervezzek, Tabarca sziget biztos volt, de ezt nagyon kevésnek éreztem, ami egyáltalán nem bizonyult annak. Nem tudom miért gondoltam, hogy nem tud olyan szép lenni, talán mert hajóval lehetett eljutni odaáig? Nem tudom, de nagyon kellemeset csalódtam és nagyon nagyot :)
Reggel elindultam Santa Polába, hogy minél kevesebb időt kelljen hajón tölteni, a szárazföld biztosabb, ezért nem Alicante mellett döntöttem indulási helyszínként.

Santa Pola felé pont bicajversenybe botlottunk, gyönyörű bringák voltak, a nap már jól indult.

A kikötőben a jegyárus srác már megismert, megbeszéltük, hogy a mai nap tökéletes nekem, hogy megnézzem a szigetet. 14€- ért adott jegyet, majd szépen kiröhögött, amikor mentőmellényt is szerettem volna, mivel nem tudok úszni és különben is utálom ezeket a vizi xarokat. Azt mondta ez turistahajó, úszógumi van vagy mentőgumi vagy mi az a vacak, de mellény nincs, de különbe se adnak semmit, de a hajón van előírás szerint. Hát mondom ha elsüllyedünk, akkor már b@szhatom, dehát ez van. Vettem be gyógyszert és nekiláttam a sós chipsemnek, amitől egyből jobb kedvem is lett. Mentőmellény ide vagy oda, ha már itt vagyok és főleg mert már megvan a jegyem, fel kell szállni a hajóra. Semmi gond nem volt, úgy fél óra alatt elértük Tabarcát.


A sziget 1800m hosszú és 400m széles, nem egy nagy szárazföld darab, de tele van cicával. Sajnos nem élnek jó körülmények között, mindegyik kukázott :(( Viszont biztonságban vannak, autó nem csapja el őket, mert a szigeten ilyen nincs és elbóklászni se tudnak.

Gondoltam maradok a legközelebbi hajó indulásáig, aztán majd lesz valami. Elkezdtem körbesétálni a szigetet, ami nem bizonyult gyors menetnek és el is fáradtam, körbeérve leheveredtem pár pálmafa alá. A víz színe gyönyörű volt és hihetetlenül elröppent az egész nap, az utolsó hajóval mentem vissza Santa Polába. A karom úgy leégett, hogy hámlott le ról a bőr, fájt, mint a franc, nem szeretem a napot, eddig még soha életemben nem égtem le. Most sikerült, pedig napon nem is voltam szerintem annyira sokat, de a lengedező pálmafák alatt csak sikerült leégni. Fájt minden a karomon, ahogy hozzáért a víz, ahogy hozzáért a takaró…

 

Visszaérve Santa Polába, megláttam a pálmafa parkban egy helyi családot focizni, most is, mint mindig egy nőhöz mentem oda, hogy készítene- e rólam fényképet. Nagyon kedves volt, 11 fénykép készült, mert vagy az ujja lógott bele, vagy a pálmafa teteje maradt le van én nem voltam a képen. Messzire kellett szaladni, hogy mindig beállítsam a gépet meg visszamenjek pálmafát ölelgetni, mert hatalmasak voltak. Mire a pálmafához értem, valahogy mindig elmozdította a gépet és nem lett jó a kép, de hűségesen kattogott újra és újra, végül a Muchas gracias- ra csak szabadkozott, hogy sajnálja, hogy nem ért a gépemhez, túl bonyolult neki. Ez a kedvenc képem, csodálatos fák ezek, imááááááádom :-))

Utolsó estém volt, hazaérve sétáltam még egyet a faluban, ettem finomat vacsira, üldögéltem kicsit az utcán, majd bementem összepakolni, mert másnap délben indult a gépem Milánóba.

Képek még itt katt ide

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)