Egyéb

Az idő mint szűk keresztmetszet

Nézzük meg hogyan lehet egy “tahó nagyközönség” szerinti 2 hetet nem aranyáron utazással tölteni. Először is realizáljuk, hogy a tanári “2 hét” őszi szünet, az közelebb van egy 1 héthez, mint a kettőhöz, ráadásul tart mondjuk szerdától szerdáig, ami valójában annyit jelent, hogy szerdán még dolgozol és következő hét szerdán már dolgozol.  Szóval 4 munkanapnál tartunk összesen.

Ha ezen kipuffogtuk magunkat, fogadjuk el, hogy ha nincs magángépünk, ami akkor indul és azonnal amikor nekünk jó, akkor nem fogjunk tudni a szabadságunk teljes időtartamát egy nyaralóhelyen tölteni.

Ha a főnökünk meg mindenki előtt kijelenti, hogy van akit elenged valahova, van, akit meg nem és az indoklás, azért mert csak, akkor abból 2 dolog következik:

1. Engedd el a negatív helyet! Járj nyitott szemmel!

2. Nem fogsz tudni egy közvetlen 1 hetes járattal elutazni pl. Tenerifére, ha a fejed tetejére állsz se, nyugodj bele!

No de ott tartottunk, hogy szerda van és meg kell várnod a munkaidő végét. Viszont ha fővárosi vagy, utána egyből rohanhatsz a reptérre a már előre összepakolt cuccoddal és elutazhatsz egy közbeeső helyre, csak hogy ne vesszen el ez a szerda. Meg kell nézni azon a napon este hová mennek gépek, ez lehet pl. London, Róma, Milánó.

Én szeretem is az átszállásokat, mert szeretem a reptereket, általában olcsóbb átszállással mint közvetlen járattal, meg nem szeretek hosszú időt valahol a célállomáson tölteni, jobban szeretek úton lenni, csak értinteni a pontokat, mint egy postás, csak benézek és továbbrepülök. :)

Választhatod ezeket végső úticélnak, de ha a pálmafákat szereted, mint én, akkor ezek csak átszállóhelyek lesznek.

Tudom-tudom, ha ki kell venned éjszakára egy szobát, akkor olcsó éppen nem lesz, dehát valamit valamiért, hisz a közvetlen járattal nem tudsz utazni, az előbb megbeszéltük. Én a hátizsákos, csóró, táskából otthoni rántott húst zabáló, örök “egyetemista” típus vagyok. Azaz megalszok a reptéren is, ha ez a 2 választásom van, hogy vagy így eljutok a Kanárira vagy otthon maradok. A világ elég nagy része iszonyat szegénységben a létminimum alatt tengeti napjait, olyan házaknak nevezett, víz és minden nélküli homokpadlós kalyibákban, amiknél itthon a házi kedvenceinknek is különb házaik vannak, akkor egy fűtött, biztonsági rendszerekkel körülvett, wc-vel, esetleg zuhanyzóval elátott reptéren tölteni fél-egy éjszakát igazán nem egy nagy történet. Aztán hajnalban elszürcsölhetsz egy 1500 Ft-os kávét valamelyik reptéri kávézóban és zuhanyzás, átöltözés után frissen vagy kevésbé frissen, de annál lelkesebben folytathatod az utad pl. a Kanári-szigetek felé. Jó utat!

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)

Motor

Sok év után végre újra van motorom :-)

20160423_135505m

20160423_140000

20160423_140052

20160423_192616

Hawaii úti beszámoló

Hawaii-DJ-napfény

Eme csodálatos utat a Lufthansa frankfurti járatával kezdtem meg, ami Frankfurton keresztül repített a portugál fővárosba, Lisszabonba. Főleg fapadosokkal szoktam utazni, ezért most nagyon jó érzés volt hagyományos légitársasággal repülni. A dolog kezdődött azzal, hogy a feladandó poggyász benne van az árban, nem kell a fedélzetre vonszolni magammal minden cuccom, hanem becsekkolásnál fel tudom adni meg ülőhelyet is tud nekem a check-in agent még keresni, ha előre nem tettem meg, nem rónak rám eszement költséget, ha otthon nem csekkolok be előre, szóval sokkal kellemesebben indul már az egész út mint a fapadosok esetében. Mindennek van előnye meg hátránya, van aki nem szereti, de én kellemesnek találom az utashídon történő beszállítást. Sokkal később kezdik el a beszállítást, mint a fapadosok, nem kell már háromnegyed órával a gép tervezett indulása előtt kint a bádogterminálban fagyoskodni, álldogálni. Kényelmesen lehet kávézni, olvasni, pihenni a Skycourtben az utolsó pillanatig.

Budapest-Franfurt (BUD-FRA) Lufthansa

Ennivalónak meleg rántottát szolgáltak fel, innivalót korlátlan mennyiségben lehet fogyasztani, de először mindig megszeppenve csak megköszöntem amit adtak. A repülőn nagyon száraz a levegő, mindig szomjan akarok halni, ezért később már egyrészt kettesével kértem az amúgy is picike pohárba töltött nedűt meg rászoktam, hogy kérek olyat, amit pohárba töltenek és mellé kérek valami dobozosat is, így nem fintorognak, hogy kettőt szeretnék, mert az nem kettő, hanem egy ilyen meg egy amolyan, az más. Még amivel engem le lehet venni a lábamról, az a takaró és kispárna és ezeken a gépeken lehet kérni. Hazaúton már pofátlanul kiszolgáltam magam.
Pár hete kifordult a térdem az út előtt, ezért térdmerevítővel kellett utaznom. Gondolkoztam, hogy kérjek-e segítséget a mozgáshoz, de úgy döntöttem, hogy mivel olyan repterekre megyek, ahol még nem voltam és valószínűleg nem is megyek, igazi fő repterek, nem világvégi eldugott tanyaközpontok, ezért szeretnék fényképeket készíteni és a tolókocsit tologatónak mégse mondhatom, hogy álljunk meg minden reptéri feliratnál. Aztán mégis úgy alakult, hogy mivel “golfkocsikkal” szaladgáltak ott a segítő szolgálat emberei és túl nagynak tűnt a reptér és nem tudtam merre kell menni és az útbaigazítás után amivel a csatlakozó utasokat várták, megkérdezték, hogy kell-e segítség, igénybe vettem mégis.
A reptér tele van kv automatákkal, de olyanokkal, amikbe nem kell érmét dobni, ingyen tudsz magadnak kávét, teát, cappuccinót készíteni. Kávé, teafilter, többféle cukor, pohár, szalvéta rendelkezésre áll. Ez nagyon kedves gesztus. Sőt, vezetéknélküli internetkapcsolat, wifi is térítésmentesen a várakozók rendelkezésére áll, így haza tudtam jelentkezni, hogy minden rendben van.

Franfurt-Lisszabon (FRA-LIS) Lufthansa

A 2 és fél órás úton kiszúrták a szemünket egy szendviccsel. Ezt szoktam emlegetni, amikor azon fanyalgok, hogy csak a fapados repülést engedhetem meg magamnak, hogy egy szendvics nem éri meg a többtízezer forintos különbséget, amit egy hagyományos légitársaság esetében fizetni kell a jegyért. Persze nyilván az írás elején említettem, hogy azért másról is szó van és nem is érdemes a legacy-t a low cost légitársaságokkal összehasonlítani, mert egyszerűen más. Más üzleti modell, másra jó.

Lisszabon

Lisszabonba érkezvén sikerült eltévednem a reptéren. A feliratok nekem sose egyértelműek, akármerre állok mindig mindenhol előrefelé mutató nyíl az exit felirattal, így szoktam fel-alá sétálni a repterek teljes hosszán oda-vissza. Majd amikor megunom vagy felkapom a vizet vagy megfájdul a lábam, akkor segítséget kérek.
Christina, a szállásadóm felhívott a napokban, hogy mondjam meg kb mikor érek oda hozzá, mert ez egy lakás, nincs recepció, akkorra megy oda a kecóba amikor én érkezem. Ezt megbeszéltük, aztán mivel jól eltévedtem a reptéren, jól elkéstem…volna. Szerencsére ott 1 órával kevesebbet mutat az óra mint nálunk, meg Christina mondta is, hogy tud róla, hogy a repteret nemrég bővítették és sokkal nagyobb mint régen volt…
A lakás egyszerűen fantasztikus volt. Én imádom a modern, színes lakásokat. 3 szobás lakás, 2 fürdő, konyha, nappali. Fűtés nincs, klíma van. Elfoglaltam a szobám, beszélgettünk kicsit, majd nyakamba vettem a várost. Őszintén szólva annyira nem jött be, mint ahogy úti beszámolókban olvasva gondoltam rá. Képeken egész Portugália nekem egy romhalmaznak tűnt mindig is, de nemrég eljutottam Portóba és az elvarázsolt. Így gondoltam Lisszabon se lehet olyan rossz, de nem estem tőle hasra. Mindenesetre egyszer szép volt, jó volt, de köszönöm ennyi.
Utazások alkalmával rengeteg emberrel találkozok, vannak köztük nagyszerűek és kevésbé nagyszerűek is. Szeretem bezsebelni az elismeréseket, amiket idősebb nagyiktól kapok mindig amikor megkérdik honnan jöttem, majd veregetik a vállamat, hogy Ah, very well young lady, jól csinálod :-) Mindig akad az embernek egy mamája is, rólam Lisszabonban Christina gondoskodott. Szeretek beszélgetni értelmes emberekkel, főleg hallgatni a sztorikat amiket mesélnek. Kora hajnalban jött értem és kivitt kocsival a reptérre, mert bár nem volt messze, de legyalogolni csomagokkal azért még én se vállaltam be.

Lisszabon-London Heathrow T3 (LIS-LHR) British Airways

A reptéren a check-in agent nagyon cuki volt, pedig olyan voltam mint egy őrült picsa, 25 kérdés zúdítottam szegényre. Első utam Amerikába, hány csomag lehet, hol kell felvenni, meddig megy a csomag, én meddig megyek, hova ülök, mi lesz velem, meg úgy egyáltalán?!
Honoluluig becsekkoltak végig csomaggal együtt, de mondták, hogy az első amerikai reptéren, azaz nekem Los Angelesben fel kell vennem a csomagomat, megmutatni a vámosnak, válaszolni a kérdéseire amire kíváncsi, majd átdobni egy másik szalagra a cuccom. Londonban nem kell semmi, csak én keressem meg a csatlakozásomat, a csomagot átrakják.
A gépen csak egy szendvicset adtak meg innivalót, amitől a dupla után is szomjan akartam halni.
A Heathrow-n hiába csatalkozó járat, mégis át kell menni újra a szekun, ahol a fényképezőgéphez vitt elemhalom fenn is akadt. Nagyon lassan szétkapták a csomagom, de nem kellett szétszedni, hanem konkrétan odanyúlt, ahol a monitor mutatta, csak a lajhár mozgását volt nehéz kivárni, majdnem lekéstem a gépet.
Ez után belül újra volt egy check-in pult vagy nem tudom minek nevezzem rész, ahol utamat állták. Kioszottam nekik 2 Hello-t, megkérdezték a nemzetiségem, igen Puskás, Hungary és hogy hová megyek. Mivel visszakérdeztem, mondtam sajnálom, nem beszélek jól angolul, csak kicsit, azt mondta a srác, hogy a kicsit az pont elég és jó nekem, hogy Hawaii-ra megyek, jó utat, haladjak tovább a pulthoz. Na ott még egy mókusnak elő kellett adni a dolgokat, de innen már nehezen szabadultam, pláne, hogy ez se volt egy idegbeteg fajta. A beszállókártyákat újranyomtatta, majd amikor a mérföldjeimet akartam beíratni, ott akadtunk el, hogy nem emlékeztem mikor készítettem azt a profilt. Már azt se értettem mi köze hozzá, miért lényeges ez, de ezen rugózott negyed óráig. Egész nap internet előtt ülök, ezeregy oldalt olvasok, regisztrálok naponta, a franc se emlékszik, hogy pont az ő légitársaságukhoz mikor regisztráltam? De olyanokat kérdezett mint Columbo és hogyhogy nem emlékszem, hogy mikor regisztráltam. Beblöfföltem, hogy 1 hónapja, csak haladjunk már…a gépem meg 20 perc múlva indult volna és nekem még oda kellett érni ugye.
Ablak melletti helyet szerettem volna, de már nem volt. Látja a komplett ülésrendet, megmutatta nekem a monitort, hogy ők mit látnak, 23 utas hiányzott a telházhoz. Látta a lábamon a térdmerevítőt és adott olyan ülést, ahol 3 egymás melletti hely volt szabad és leültetett a folyosó mellé. Mondta ne sajnáljam az ablak melletti helyet, 3 ülésen kényelmesen leszek, ez a legjobb hely, csak nekem, csak most. Tényleg mindent megtett, minden elmagyarázott, de azt hittem sose enged tovább. Vártam mikor kéri el a telefonszámom…Onnan aztán még uccuneki volt vagy 3 km gyaloglás, a terminál túlsó végében volt a kapu, azt hittem sose érek oda. Final call, utolsók között szálltam fel, egy fényképre még jutott idő a Boeing 777-300 előtt :-)

London-Los Angeles (LHR-LAX) American Airlines Boeing 777-300AA

A gépen elég merev volt mindenki, egy ártatlan mosolyt nem eresztett el senki, mintha karót nyeltek és citromba haraptak volna, be is sötétítettek, egy picike fény be nem jutott az utastérbe. Én meg fényképezni szerettem volna, sokat. Alig mertem kattintani egyet, de aztán felbátorodtam, a legjobb gép amivel valaha repültem (777-300AA), olyan nincs, hogy nem csinálok egy rakás fényképet magamról a gépen.
A gépen nem kellett kérni, hanem mivel longhaul, kontinensek közötti járat, minden ülésen csomagok várják az utasokat kispárnával, takaróval :-)
A hőmérséklettel nem volt szerencsém, Lisszabonban eléggé fáztam és azzal a céllal indultam tovább, hogy valami meleg helyre megyek, de egész úton vacogtam, egyáltalán nem komfortosan hűvösre hűtik a kabint, hanem konkrétan fagyasztószekrényt csinálnak, hibernálják az utasokat és erre még kérdezgetik óránként, hogy jéggel kérem-e a paradicsomlevemet, amikor 3 takaróba vagyok már becsavarodva, mint egy múmia. Jéggel jah, jéggel, pont úgy nézek ki mint akinek melege van. Legközelebb viszek egy olajradiátort, konnektor úgyis van minden ülésen.

Los Angeles

Los Angelesbe megérkezve csodálatos idő fogadott, szikrázó napsütés. A gépből kiszállva busszal vittek minket át a terminálba. Még továbbra is ideges voltam, hogy hogyan tovább, de amikor bekapcsoltam a telefonom, egy kedves sms várt otthonról és megnyugodtam. Anyuékat is felhívtam, pedig késő éjjel volt, de szóltam előre, hogy örülök ha telefonálni tudok majd, nemhogy még azt számolgassam otthon hány óra van éppen.
A gépen osztogattak országbelépő kártyát, amit ki kellett tölteni. Honnan jöttem, hová megyek, szállás címe, van-e elvámolnivalóm, milyen értékeket hozok be, több tucat kérdés. Az útlevéllel együtt ezt itt ellenőrizték. Szóban is megkérdezték honnan jövök és hová megyek, majd jó utat kívántak, Welcome to the United States, Üdvözöljük az Amerikai Egyesült Államokban, öröm, boldogság.
A csomagomat fel kellett venni, majd átrakni egy másik futószalagra. Itt nem kérdeztek semmit.
Rengeteg reptéri dolgozónak az a feladata, hogy terelgesse az utasokat, egyszerűen mindenki tud mindent, akármikor akárkit kérdeztem, mindig mindenki segített, elveszni lehetetlen.
Nem sok időm volt átszállni, de egyrészt terminált kellett váltanom, meg pár óra azért volt és gondoltam kinézek a reptér elé fényképezni. A távolságokat gyorsan átértékeltem, mivel háromnegyed órás gyaloglással nem értem el a reptér végét, elérhetetlennek tűnt a LAX-sign-os fénykép, a Los Angeles repteret jelző kőoszlopoknál fényképezkedés. Háromnegyed óra alatt visszagyalogoltam fénykép nélkül és csekkolni is kellett be. Egy gyors vásárlásra volt bent idő, felmarkoltam egy vizet meg 2 képeslapot.

Los Angeles-Honolulu (LAX-HNL) American Airlines Boeing 757

A gépen utazott velünk egy kutya. Nem kis zseb öleb, hanem egy nagy kutyus, tök édi volt :-) Símán felült a gazdi mellé 2 ülésre, odabújt a gazdihoz, kapott ő is takarót, édespofa volt.
Amúgy is jó alvó vagyok, de ekkorra már fáradt is voltam, az utat végigaludtam miután teleittam magam paradicsomlével.
Valamivel több mint 5 óra repülés után megérkeztünk Honoluluba, Hawaii-ra, Aloha. Imádtam ahogy megcsapott a fülledt, párás meleg. Csomagokat felvéve odalépett hozzám valaki, “Ákszká”? Nem mondhatnám, hogy ebből rá lehetett ismerni, de valamiért ránéztem a papírjára és láttam, hogy “Ocsko”, hoppá, mondom igen, én vagyok. Aloha, ő a transzferem be a városba, nagyszerű.
Az út elég hosszú volt és a hőmérséklettel megint nem volt szerencsém, meg vannak ezek őrülve a légkondiért, jeges szél süvít az összes klímaberendezésből.

Oahu sziget, Hawaii

asdfjklé

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)

Áttelepítés

A komplett utazós blogom ideköltöztetése folyamatban van… Egyelőre nem tudom miért kettőzi a képeket.
Közben már rájöttem, ki lehet venni az előképet, de csak egyesével. Elkezdtem, de meguntam, most felemás :D

The end

Ami utak a kukába kerültek:

Barcelona
Pisa
Szófia
Madrid
Bologna
Rimini
Milánó
Luxemburg
Ibiza
Izrael
Thasszos

A közös utak voltak a legszebbek és ha mi utazunk valahova, akkor mindig történik valami. Vagy a kocsi rohadt le még itthon a reptér előtt és be kellett tolni, vagy addig reggeliztünk kint a reptéren, hogy majdnem lekéstük a gépet, vagy külföldön a bérelt kocsi sz@rt be már átvételkor vagy törölték a gépünket még itthon egy héttel az út előtt, vagy a reptéren géppisztolyosok rángattak ki minket a repülőgépből vagy szimplán körforgalomban kőrözgettünk a Kanári-szigeteken, mert nem tudtuk merre kell menni vagy rendőri felvezetéssel vittük leadni a bérelt kocsit vagy I majdnem bentragadt a metrón, úgy feszítettem szét az ajtót, mondom ha rajta múlik évekig kering a metróban és sose talál vissza  :-( Sok szép élményünk van, nagyon vágyok még közös útra, egyezik az utazások szeretete, a célállomások, főleg Spanyolország szeretete, kellően “menősek” is vagyunk, elalszunk a reptéren is, persze egy kis kényelmet se vetünk meg.

Kedves I! Avagy inkább kedves naplóm?
Csak egy szót írok, ezzel zárom a blogot: Salou? 

indulás, Budapest, Bergamo, Olaszország

BUD-BGY-AGP
A Wizz Air hajnal 6 órás bergamói járatával kezdtem meg utam Bergamo-ba, ahonnan Ryanairrel repültem tovább Granadába, Dél-Spanyolországba.
BUD-BGY W6
BGY-AGP FR

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)


Landolás Alicante- ben, szállás megkeresése

Landolás után egyetlen dolgom volt: kitalálni hogy jutok el a szállásomra. Csöpögött az eső, de jó idő volt, viszont kezdett esteledni.
És igeeeeeeeen, yeah, megláttam, ezért jöttem, pálmafa :-))A repteret nagynak találtam, kóvályogtam, mint gólyafos a levegőben. Végre találtam egy információt, megkérdeztem melyik busz megy a szállásomra és honnan. Az orrom előtt ment el az utsó busz (integetni kellett volna neki). Itt a szégyellősségem nagy részét le is vetkőztem, legközelebb már integettem a busznak ha kellett, ha nem, elég volt egyszer elbaltázni. Közben jött sms, írt a pasim, hogy menjek taxival, nem lehet mindenen spórolni. Vidéki gyerek lévén nehogy elinduljak keresztül mindenen torony iránt, egyedül az éjszakába. Így is tettem, így 10€ kapásból elment már első nap. A busz 1,30€ lett volna, ami 1b névre hallgat és a 29- es állomásról indul, a terminál megfelelő ajtaján kilépve bal felé. Láttam a reptérről fényképet neten, de én egy másik ajtón mentem ki a reptér elé, ezért rohadtul nem volt felismerhető a terep. Itthon laptopon tekergetve a térképet rém egyszerűnek tűnt, de legalábbis nem bonyolultnak, mondom ennyit akár le is sétálok. Na ezt nemtom hogy képzeltem?! A repteret bővítik vagy nem tudom, de szét van bombázva, mellette meg autópálya megy vagy vmi nagyon nagy út. Taxival extra gyorsan a szállásra jutottam, mindegyik vmi autóversenyzőnek képzeli magát, 30- as táblánál a 150 km/h nem volt gond, az egyenes szakaszon már vártam mikor emelkedünk a magasba. A szállás nagyon tetszett, modern, egyszerű, tiszta szoba volt fürdőszobával, légkondival.

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)

Képek itt, katt rá.

Első repülés

2010 ápr. 22.

Hajnal 3 órára “húztam fel a telefont”, kettőt is, nehogy elaludjak. Este sokáig pakolásztam, valahogy megnőtt a csomagom, pedig tényleg nem sok mindent raktam bele. Szivacsos fényképezőgéptáskát ki kelett rakni, a fényképezőt csak úgy símán hajítottam a táskába. Nagyon kellett volna egy napi kis hátizsák is, azt kívülről kötöztem a csomagra.
4 óra körül sikerült elindulnom itthonról, macsot körbesímogattam, mondtam neki viselkedjen jól amíg nem leszek itthon, enni- inni kap majd…
Előző nap kerestünk parkolóhelyet, igen ám, de hajnalban hulla sötét volt és gőzöm nem volt merre járok. Már kezdtem aggódni, hogy ez így nem lesz jó, a végén indul a gép mégis, én meg Bp-en belül nem találok oda. Szerencsére végre felismertem egy Mc Donaldsot, egy bazinagy repülőgép állt kint, tudtam nem hagytam még el a repülőteret, hamarosan az következik. Leprakoltam, irány a terminál, már ismerős volt a terep. Belépek, ezeregy ember, check in- nél rengeteg ember és bár tudtam hogy én online check in- eltem, mégis elbizonytalanodtam mi van. Megkérdeztem a sorba állókat, azt mondták nekem is sorba kell állni, hát beálltam. Közben ráértem, mondom mérjük le a csomagot, látom ez esélytelen, a Ryanair keretébe se ment bele, pedig az elég nagy. Rohanás a kocsihoz, a kis üres napi hátizsák itthon marad, páromtól kapott kaja itthon marad :( Rohanás vissza, az idő telt, csak nem tetszettek a rohadt nagy sorok, megkérdeztem a bizti ellenőrzésnél, azt mondták, amit tudtam is, hogy ha kézipogyóm van és online becsekkoltam, akkor mehetek hozzá. Gyorsan felbontottam az energiaitalomat, bevettem vele egy szem Daedalont, nehogy baj legyen, fene tudja miféle szerkezet ez a repülő.
A biztonsági ellenőrzés egy katasztrófa volt. Olavastam mit kell, hogy kell, de én voltam olyan ideges, hogy törtem- zúztam, mint egy elefánt a porcelánboltban. Túl sok kabátom volt, nem győztem levetni meg bontani a karácsonyfát, 1 fényképező, még 1 fényképező, baseball sapka, telefon, papírok tömkelege, útlevél… Lepakoltam, átsétátam a kapun, nem volt gond, de itt pörgősem vissza kellett volna pakolni meg öltözni, de nem birtam olyan gyorsan. Levertem a fényképezőgépem, el is tört az elemtartó pöcke :( közben az utánam jövő ládáját is szépen levertem, jöttek ott már nekem segíteni, mert iszonyú voltam.
Mindig van nálam ragtapasz, persze most most ez másik táska és ebbe nem pakoltam át, a reptéren meg nem kapni. Nem baj, még jó, hogy 2 fényképező van nálam, majd ha lesz ragtapasz, megszerelem a másikat. A csomag miatt fölöslegesen aggódtam, mert akkora táskákkal jöttek ott, hogy esélytelen volt, de a kutya nem foglalkozott vele, sehol nem mérették meg, nem is nézték.
Sikerült a személyzetnek meg magamnak összerakni magam, végre beléptem a tranzitba. Sok üres hely, leültem, felkeltem, leültem, felkeltem, szétküldtem egy rakás sms-t. Közben elkezdett világosodni és megláttam kint a repcsiket :) A szívem a torkomban dobogott, nemsoká felléphetek egy szép pink színű repülő fedélzetére. Pont passzolt a színe a rajtam lévő fölsőhöz :)
Készítettem pár fényképet, közben sorbaálltam, az 1- es kaputól indultunk. Egy köpésnyire voltak a repcsik, de busszal vittek oda minket, nem értem miért. Talán hogy a több gépből nehogy rosszra szálljunk fel? Annyira egyértelmű vol így minden, tereltek, mint a birkákat, egyszerűen nem lehetett így elrontani.


A hátsó ajtóhoz álltam és a repülőn is a hátsó lépcsőt vettem célba. A lépcső előtt megijedtem, mert én ilyen kis ijedős vagyok, egy hölgy jött mögöttem és előre engedtem, legyen ő az első, az a biztos. Fent az ajtónál még megnézték a jegyemet és mondták, hogy az utsó sor kivételével bárhová lehet ülni.
Airbus_A320 ülések (Forrás: http://wizzair.com)

Le is huppantam a nem is tudom, 28 vagy 29- es helyre, bal oldalra az ablak mellé. El se hittem, hogy az ablak mellett vagyok.


Ott még tökölődtünk mire mindenki beszállt, biztonsági bemutató kezdődött, aminek nem tudom van-e értelme, ha lezuhanunk, az a biztonsági öv semmit nem ér, inkább ejtőernyőt adjanak.
(Forrás: http://wizzair.com)


(Forrás: http://wizzair.com)

Ott ültem, nagyon féltem, gondoltam lehet, hogy símán kirohanok ijedtemben , mint valamelyik vizsgámról. Aztán elvitték a lépcsőket, nah, mondom innen már nem rohanok sehova…


Elindult egy másik gép:


Elkezdtük gurulni, mindig vártam, hogy gyorsuljunk, de gurungáltunk összevissza, legalább szoktam a zajt. Nem tudtam, hogy ekkora zaj van egy repülőgépen. Kiértünk a kifutópályára, itt megint nem gyorsultunk, hanem megálltunk, majd még nagyobb zaj lett és egyszercsak mint az őrültek meglódultunk, durva volt az a sebesség, majd hopp, már fel is emelkedtünk. A gyomrom liftezett szépen, elég bizonytalan érzés volt imbolyogni a levegőben, de nem volt gond :)

Amikor a kapitány bemondta, hogy 10 ezer méter magasan vagyunk és odakint -66 fok van, akkor megint nem voltam boldog. Azon gondolkoztam, ha elkezdünk zuhanni vagy lesz itt vmi, akkor hogy halok meg, megfagyok vagy szívrohamot kapok egyből vagy mi lesz.


Kínálgattak közben mindenféle terméket, vettem egy plüss repülőt emlékbe, ami a sztyuvi szerint repülőgép hangot ad ki :D Még nem próbáltam :) A kis plüss mütyűr annyiba került, mint a repjegyem, dehát egyszer 27 éves az ember lánya.


Elhangzott a cabin crew, sit for landing mondat, elkezdtük ereszkedni, megint előkaptam a fényképezőm, hogy felvegyem csodálatos landolásunkat. Sokkal jobb volt, mint a felszállás, végre megláttam a földet megint és csak közeledett, közeledett, nem féltem annyira. Aztán a kapitány úgy hozzávágta a gépet a földhöz, nem tudom ez normális-e, de a többi repülésen ilyen nem volt, nem baj, már az elején hadd szokjam a dolgot.

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)

Repülés előtti nap

2010. ápr. 18.

Mivel nagyon ideges voltam, nem repültem még, azt se tudtam hol van a reptér, pedig Budapesten tanulok már pár éve, de mindig elmaradt a reptéri nézelődés, ezért jet set fórumtárs felajánlotta, hogy kikísér a reptérre. Megnéztük hol tudok parkolni, megmutatta hol a check in, elmondta a biztonsági ellenőrzés menetét, megmutatta az indulási és érkezési oldalt, belepróbáltuk a hátizsákom a keretbe és készített rólam néhány fényképet. Akkor a napokban a vulkán miatt nem indultak gépek, egy csoport dekkolt a reptéren a földön, de amíg ott bogarásztunk egyszer csak azt vettük észre, hogy hirtelen tök üres a reptér. Csak az érkezési oldalon szundiztak páran.

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)

Előszó

Gondoltam nyitok egy blogot, hogy az utazásokról ebbe írjak, ne összevissza mindenféle fórumokon jelenjen meg pár sor.

Első utamra laptopot nem cipeltem, így reptéri dekkolás közben papírra jegyzeteltem, csak azt meg be kellene gépelni.

Az élmény is már fakult, de megpróbálom összeszedni magam.

A történet úgy indult, hogy szülinapomra mindenképpen repülni szerettem volna. Az utazás sok sebből vérzett, időhiány, zh-k, vizsgák, munka, utitárshiány és végül az izlandi vulkán. Hála az égnek nem törölték a gépem, sikerült elutazni.

Kicsit elnyújtott beszámoló lesz, mert rácsodálkoztam mindenre rendesen. Ha utazok még valahová, akkor már biztosan összeszedettebb, lényegretörőbb tudok majd lenni.

Képek a fapadosról itt (katt ide). Láthatjuk, hogy szó sincs róla, hogy fa padokon kell ülni, nagyon is kényelmes pufi ülések.Költségek:

Budapest (BUD)- Treviso (TSF) repjegy: 2900 Ft

Treviso (TSF)- Budapest (BUD) repjegy: 3900 Ft (addig vacilláltam, hogy felment az ára közben)

banki átutalással fizetés: 1380 Ft

Treviso (TSF)- Alicante (ALC), Alicante (ALC)- Milano/ Bergamo(BGY) , azaz a spanyol repjegy oda- vissza utalással: 11.200 Ft

Bergamo- Treviso vonatjegy: 13 €

Santa Pola- Tabarca sziget hajójegy: 14 €

plüss repcsi: 12 €

szállás: privát szoba fürdővel 1fő, 4 éj 88 €

gyros tál: 5 €

buszjegyek, tram: 1,30 € /db

taxi: 10 €

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)