A megvariált utiterv a következőképpen nézett ki: BUD-EIN-BGY-MAD-BUD

Március 18-a volt a nagy nap, amikor este megérkezett hozzám az utitársam, nevezzük I-nek. Éjszaka nem sokat aludtunk, mert a hajnal 6órás repülőgép induláshoz nagyon korán kellett kelnünk éjszaka.
Kocsit előző nap beindítottam, megtankoltam, körbesímogattam, mert lelke van, hogy induljon el hajnalban. Az indulással nem is volt gond, de valahol még bőven a reptér előtt az Üllői úton lerohadt velünk. Sík ideg voltam, mondtam kell az edzés, hagyjuk itt a pic*ába, ha ellopják vagy felgyújtják csak szívességet tesznek vele, de I-nek sikerült betolnia.

Bőven időben kiértünk, szeretek nagy ráhagyással menni az ilyen közbejövő váratlan események lehetősége miatt. Felmentünk az emeletre reggelizni, mondtam én, hogy be kéne csekkolni és majd a tranzitban kajálgatunk, dehát én hiába beszélek. Egyszer amikor már nagyon vinnyogtam, hogy nézzen már le mennyi ember van lent és valószínűleg nem azért csoportosulnak itt, mert tüntetni készülnek, hanem mert csekkolnak befelé, állnak sorban és tekeregnek a szalagok között, akkor nagy hűhák közepett beálltunk a sorba. Egy örökkévalóságnak tűnt, de volt még egy óránk. Csak aztán az 1órából maradt fél óra, végül negyed, amikor már elkezdtünk izzadni rendesen, hogy bár ittvagyunk a reptéren, pár méterre a gate-től, de át kell esni a biztonsági ellenőrzésen, csakhogy egyik röntgengép behalt.
Alaposan kicentiztük a dolgot, de átjutottunk időben. Ha mi megyünk valahová, az nem unalmas

Én már jártam Eindhovenben korábban, így tudtam kalauzolni I-t. A 401- es hybrid busz megy a városba, napijegy 3€.
Az Evoluon előtt elbuszozva bementünk a vasútállomásig, ahonnan indult a séta.
A The Blob, a buborék épület előtt elhaladva elmentünk megnézni Dzsuzsák stadionját, a Philips Stadiont. Majd Piazza, Szent Katharina templom. (Tudom-tudom, mániám a templom. Ha eltűnök a látótávolságból, akkor vagy macska vagy templom. Ha nem macskát símogatok, akkor templomot fényképezek.) Tovább a Van Abbemuseum, majd visszafele a sétálóutcán kaptam egy plüssdögöt, nagyon boldog voltam

Az egyetemnél megnéztük a tekebábukat és indultunk is vissza a reptérre, ahol csomó időnk volt még a milánói gép indulásáig.

Milánóban már kezdtem gyűrődni, rendben becsekkoltunk, beültünk a kapu elé, elsők voltunk, majd kapucsere következett, eszement rohanás a másik kapuhoz, sorbanállás, majd ismét hallunk valamit a hangosbemondóban. Mivel villámlott, nem engedtek se felszállást, se leszállást a reptéren.
Azért később sikerült elindulni, éjfélre értünk Madridba.

Csőre érkeztünk, elöl kellett kiszállni is messziről feltűnt, hogy a kapitány köszön el az utasoktól. Nah, mondom ha spanyol kapitányunk van, akkor nem rohan tovább, a gép hazaérkezett, több se kellett, megkérdeztem bemehetek-e a pilótafülkébe és lefénykepezne-e és igen volt a válasz