Nov. 25- én hajnal 3 órakor keltem és szépen kicsattogtam a reptérre. Leparkoltam a szokásos helyemre, irány BUD T1. Jó időben voltam, így felmetem az emeletre szépen elfogyasztani a szokásos energiaitalomat, amit otthonról hoztam, amjd beálltam a biztonsági ellenőrzéshez. Rutinosan szedtem szét magam, öv, fényképező, laptop, cipő a helyükre… 6- kor indultam Barcelonába, ahol volt pár órám szétnézni. Szeretnék még visszamenni, tetszett amit láttam. Délután indult a gépem a Kanári- szigetekre, Lanzarote- ra. Majdnem 7 óra repülés volt. Leszálláskor szerettem volna rengeteg képet készíteni, de csak keveset sikerült, mert egy idióta sztyuvi rámszólt, hogy kapcsoljam ki a fényképezőt, tilos fényképezni. Nem értettem mi baja, ez nem telefon. Mivel álmaim utazása volt ez, a szívem a torkomban dobogott az izgatottságtól, gondoltam nem érdekel mit dumál, megvártam ahogy leszálláshoz hátravonult a kuckójukba és elővettem újra a gépet és fényképeztem ahogy csak győztem, elvégre nem mindennapi dolog eljutni a Kanári- szigetekre :-)))
A reptér nagyon pici, nem lehet eltévedni. Elkezdtem csomagcímkét keresni emlékbe, közben megtalált egy kérdezőbiztos, legalább 50 kérdést tett fel, amire alig győztem válaszolni. Honnan jöttem, hanyadszorra vagyok itt, tetszik-e a reptér, meg vagyok-e elégedve a tisztasággal stb. A Hungría- ra egyből vágta, hogy Puskás :-))
Ezután elindultam átvenni a kocsit, amit előre foglaltam még otthon neten. Akkor láttam, hogy nálam van egy tonnányi papír, de az autófoglalást elfelejtettem kinyomtatni. Telefon barátnőmnek, lépjen már be a postafiókomba és írja meg a számot. Van angol nyelvvizsgája, mégse tudta megírni amit szerettem volna, elküldte a repülőgép járatszámomat, ami nem kellett nekem. A dolgot bonyolította, hogy egy pi*sányi kis cégnél foglaltam a kocsit olcsón és sehol se voltak kiírva. Nem volt mit tenni, betámadtam Hertz- éket a kérdéseimmel és bingo, több néven is futnak, valójában tőlük béreltem a kocsit. Elmondtam elhagytam a foglalási kódom, de elég volt egy név és adták is a kulcsot. Még paráztam egy sort, hogy bonyolult- e a sziget, merthogy sötét van és a sziget túlvégére kéne eljutnom úgy, hogy még soha életemben nem béreltem kocsit és nem is voltam itt és mint mondottam sötét van. Szerintem már látták lelki szemeik előtt, ahogy fél órán belül trélerrel hozzák vissza nekik a rommátört kocsit, de azért nyugtattak, hogy nem lesz semmi gond, a sziget pici és sziget, tehát pl egy másik országba tuti nem jutok át, nem tudok lehajtani a térképről, amit adtak nekem
Meglett a kocsi, bepakoltam és elindultam Isabelle- hez, aki már nagyon várt engem. Hajnalban írtam neki amikor elindultam, megírtam a járatszámokat, csekkolta rendben megjött a gépem és leste mikor érek már oda hozzá. Kóvályogtam kicsit a reptérnél, végig 40- nel mentem, egy egészséges kertitörpe is leelőzött volna, de nem akartam rommá zúzni se a kocsit, se magamat. Közben pöttöm falun haladtam át és megláttam egy boltot, betámadtam bubis vízért, aqua con gas, meg is értették és mutogatott a néni a hasára, hogy gas buen, egyetértettünk, hogy kell a bubi a pocinak Vettem még szalámit és kenyeret, csokit és chipset, megéheztem és kiszáradtam már így estére.
Isabelle útbaigazítása és főleg a Lanzarote térkép elég hiányosnak bizonyult, sehogyse találtam merre lehet, pedig jófelé jártam. Alig voltak az utcán, de megálltam méterenként kérdezősködni, por favor, Isabelle buscando, volt mutogatás jobbra- balra. Spanyol tudásom elég hiányos, végül egy kedves helyi lakos beült a kocsimba, hogy mutatja merre kell menni. Itt kicsit betojtam, de gondoltam csak nem lesz baj, elvégre már a Kanári- szigeteken vagyok. Meg is mutatta, 2 utcányira voltam, csak utcanevek nélkül nem találtam semmit és sötét is volt.
Isabelle mondta végszóra érkeztem, már épp hívni akart, mert látta rég leszállt a gépem. Mondtam nem volt egyszerű idetalálni. Kedvesen fogadott, megkínált sörrel is, megmutatta a szobám, ami valójában egy komplett apartman volt. Annyit kért cserébe, hogy takarítsak ki magam után. Először úgy volt a maratonon kell neki segítenem, cserébe ingyen szállást biztosít nekem, de amikor kérdeztem mit kellene csinálnom, akkor azt mondta nyugodjak meg, majd meglátjuk. Ebből láttam a szándék volt a lényeg, nem akarta elvenni a nyaralásom, csak az érdekelte milyen ember vagyok, segítenék-e, de valójában nem volt rám szüksége. Ő sportszervező egy sport hotelben, couhsurfingen ajánlották nekem.
Fáradtan ágyba dőltem, hogy másnap elinduljak felfedezni a szigetet.