Archives for Portugália

Hawaii, az álomsziget

Készítettem 2 videoklip összeállítást, fogadjátok szeretettel.
Utazás Los Angelesbe, első út Amerikába :-)

Hawaii úti videó

DSCN1588mr_small

DSCN1647mr_small

DSCN2728r_small

DSCN2731r_small

DSCN2810r_small

DSCN2792r_small

DSCN2796r_small

DSCN2997r_small

DSCN2820r_small

foto_no_exif

Hawaii_nyitvatartas

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)

Lisszabon

Lisszabon

tn_DSCN5425

tn_DSCN5426

tn_DSCN1381

tn_DSCN1389

Képek itt: katt ide

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)

Hawaii úti beszámoló

Hawaii-DJ-napfény

Eme csodálatos utat a Lufthansa frankfurti járatával kezdtem meg, ami Frankfurton keresztül repített a portugál fővárosba, Lisszabonba. Főleg fapadosokkal szoktam utazni, ezért most nagyon jó érzés volt hagyományos légitársasággal repülni. A dolog kezdődött azzal, hogy a feladandó poggyász benne van az árban, nem kell a fedélzetre vonszolni magammal minden cuccom, hanem becsekkolásnál fel tudom adni meg ülőhelyet is tud nekem a check-in agent még keresni, ha előre nem tettem meg, nem rónak rám eszement költséget, ha otthon nem csekkolok be előre, szóval sokkal kellemesebben indul már az egész út mint a fapadosok esetében. Mindennek van előnye meg hátránya, van aki nem szereti, de én kellemesnek találom az utashídon történő beszállítást. Sokkal később kezdik el a beszállítást, mint a fapadosok, nem kell már háromnegyed órával a gép tervezett indulása előtt kint a bádogterminálban fagyoskodni, álldogálni. Kényelmesen lehet kávézni, olvasni, pihenni a Skycourtben az utolsó pillanatig.

Budapest-Franfurt (BUD-FRA) Lufthansa

Ennivalónak meleg rántottát szolgáltak fel, innivalót korlátlan mennyiségben lehet fogyasztani, de először mindig megszeppenve csak megköszöntem amit adtak. A repülőn nagyon száraz a levegő, mindig szomjan akarok halni, ezért később már egyrészt kettesével kértem az amúgy is picike pohárba töltött nedűt meg rászoktam, hogy kérek olyat, amit pohárba töltenek és mellé kérek valami dobozosat is, így nem fintorognak, hogy kettőt szeretnék, mert az nem kettő, hanem egy ilyen meg egy amolyan, az más. Még amivel engem le lehet venni a lábamról, az a takaró és kispárna és ezeken a gépeken lehet kérni. Hazaúton már pofátlanul kiszolgáltam magam.
Pár hete kifordult a térdem az út előtt, ezért térdmerevítővel kellett utaznom. Gondolkoztam, hogy kérjek-e segítséget a mozgáshoz, de úgy döntöttem, hogy mivel olyan repterekre megyek, ahol még nem voltam és valószínűleg nem is megyek, igazi fő repterek, nem világvégi eldugott tanyaközpontok, ezért szeretnék fényképeket készíteni és a tolókocsit tologatónak mégse mondhatom, hogy álljunk meg minden reptéri feliratnál. Aztán mégis úgy alakult, hogy mivel “golfkocsikkal” szaladgáltak ott a segítő szolgálat emberei és túl nagynak tűnt a reptér és nem tudtam merre kell menni és az útbaigazítás után amivel a csatlakozó utasokat várták, megkérdezték, hogy kell-e segítség, igénybe vettem mégis.
A reptér tele van kv automatákkal, de olyanokkal, amikbe nem kell érmét dobni, ingyen tudsz magadnak kávét, teát, cappuccinót készíteni. Kávé, teafilter, többféle cukor, pohár, szalvéta rendelkezésre áll. Ez nagyon kedves gesztus. Sőt, vezetéknélküli internetkapcsolat, wifi is térítésmentesen a várakozók rendelkezésére áll, így haza tudtam jelentkezni, hogy minden rendben van.

Franfurt-Lisszabon (FRA-LIS) Lufthansa

A 2 és fél órás úton kiszúrták a szemünket egy szendviccsel. Ezt szoktam emlegetni, amikor azon fanyalgok, hogy csak a fapados repülést engedhetem meg magamnak, hogy egy szendvics nem éri meg a többtízezer forintos különbséget, amit egy hagyományos légitársaság esetében fizetni kell a jegyért. Persze nyilván az írás elején említettem, hogy azért másról is szó van és nem is érdemes a legacy-t a low cost légitársaságokkal összehasonlítani, mert egyszerűen más. Más üzleti modell, másra jó.

Lisszabon

Lisszabonba érkezvén sikerült eltévednem a reptéren. A feliratok nekem sose egyértelműek, akármerre állok mindig mindenhol előrefelé mutató nyíl az exit felirattal, így szoktam fel-alá sétálni a repterek teljes hosszán oda-vissza. Majd amikor megunom vagy felkapom a vizet vagy megfájdul a lábam, akkor segítséget kérek.
Christina, a szállásadóm felhívott a napokban, hogy mondjam meg kb mikor érek oda hozzá, mert ez egy lakás, nincs recepció, akkorra megy oda a kecóba amikor én érkezem. Ezt megbeszéltük, aztán mivel jól eltévedtem a reptéren, jól elkéstem…volna. Szerencsére ott 1 órával kevesebbet mutat az óra mint nálunk, meg Christina mondta is, hogy tud róla, hogy a repteret nemrég bővítették és sokkal nagyobb mint régen volt…
A lakás egyszerűen fantasztikus volt. Én imádom a modern, színes lakásokat. 3 szobás lakás, 2 fürdő, konyha, nappali. Fűtés nincs, klíma van. Elfoglaltam a szobám, beszélgettünk kicsit, majd nyakamba vettem a várost. Őszintén szólva annyira nem jött be, mint ahogy úti beszámolókban olvasva gondoltam rá. Képeken egész Portugália nekem egy romhalmaznak tűnt mindig is, de nemrég eljutottam Portóba és az elvarázsolt. Így gondoltam Lisszabon se lehet olyan rossz, de nem estem tőle hasra. Mindenesetre egyszer szép volt, jó volt, de köszönöm ennyi.
Utazások alkalmával rengeteg emberrel találkozok, vannak köztük nagyszerűek és kevésbé nagyszerűek is. Szeretem bezsebelni az elismeréseket, amiket idősebb nagyiktól kapok mindig amikor megkérdik honnan jöttem, majd veregetik a vállamat, hogy Ah, very well young lady, jól csinálod :-) Mindig akad az embernek egy mamája is, rólam Lisszabonban Christina gondoskodott. Szeretek beszélgetni értelmes emberekkel, főleg hallgatni a sztorikat amiket mesélnek. Kora hajnalban jött értem és kivitt kocsival a reptérre, mert bár nem volt messze, de legyalogolni csomagokkal azért még én se vállaltam be.

Lisszabon-London Heathrow T3 (LIS-LHR) British Airways

A reptéren a check-in agent nagyon cuki volt, pedig olyan voltam mint egy őrült picsa, 25 kérdés zúdítottam szegényre. Első utam Amerikába, hány csomag lehet, hol kell felvenni, meddig megy a csomag, én meddig megyek, hova ülök, mi lesz velem, meg úgy egyáltalán?!
Honoluluig becsekkoltak végig csomaggal együtt, de mondták, hogy az első amerikai reptéren, azaz nekem Los Angelesben fel kell vennem a csomagomat, megmutatni a vámosnak, válaszolni a kérdéseire amire kíváncsi, majd átdobni egy másik szalagra a cuccom. Londonban nem kell semmi, csak én keressem meg a csatlakozásomat, a csomagot átrakják.
A gépen csak egy szendvicset adtak meg innivalót, amitől a dupla után is szomjan akartam halni.
A Heathrow-n hiába csatalkozó járat, mégis át kell menni újra a szekun, ahol a fényképezőgéphez vitt elemhalom fenn is akadt. Nagyon lassan szétkapták a csomagom, de nem kellett szétszedni, hanem konkrétan odanyúlt, ahol a monitor mutatta, csak a lajhár mozgását volt nehéz kivárni, majdnem lekéstem a gépet.
Ez után belül újra volt egy check-in pult vagy nem tudom minek nevezzem rész, ahol utamat állták. Kioszottam nekik 2 Hello-t, megkérdezték a nemzetiségem, igen Puskás, Hungary és hogy hová megyek. Mivel visszakérdeztem, mondtam sajnálom, nem beszélek jól angolul, csak kicsit, azt mondta a srác, hogy a kicsit az pont elég és jó nekem, hogy Hawaii-ra megyek, jó utat, haladjak tovább a pulthoz. Na ott még egy mókusnak elő kellett adni a dolgokat, de innen már nehezen szabadultam, pláne, hogy ez se volt egy idegbeteg fajta. A beszállókártyákat újranyomtatta, majd amikor a mérföldjeimet akartam beíratni, ott akadtunk el, hogy nem emlékeztem mikor készítettem azt a profilt. Már azt se értettem mi köze hozzá, miért lényeges ez, de ezen rugózott negyed óráig. Egész nap internet előtt ülök, ezeregy oldalt olvasok, regisztrálok naponta, a franc se emlékszik, hogy pont az ő légitársaságukhoz mikor regisztráltam? De olyanokat kérdezett mint Columbo és hogyhogy nem emlékszem, hogy mikor regisztráltam. Beblöfföltem, hogy 1 hónapja, csak haladjunk már…a gépem meg 20 perc múlva indult volna és nekem még oda kellett érni ugye.
Ablak melletti helyet szerettem volna, de már nem volt. Látja a komplett ülésrendet, megmutatta nekem a monitort, hogy ők mit látnak, 23 utas hiányzott a telházhoz. Látta a lábamon a térdmerevítőt és adott olyan ülést, ahol 3 egymás melletti hely volt szabad és leültetett a folyosó mellé. Mondta ne sajnáljam az ablak melletti helyet, 3 ülésen kényelmesen leszek, ez a legjobb hely, csak nekem, csak most. Tényleg mindent megtett, minden elmagyarázott, de azt hittem sose enged tovább. Vártam mikor kéri el a telefonszámom…Onnan aztán még uccuneki volt vagy 3 km gyaloglás, a terminál túlsó végében volt a kapu, azt hittem sose érek oda. Final call, utolsók között szálltam fel, egy fényképre még jutott idő a Boeing 777-300 előtt :-)

London-Los Angeles (LHR-LAX) American Airlines Boeing 777-300AA

A gépen elég merev volt mindenki, egy ártatlan mosolyt nem eresztett el senki, mintha karót nyeltek és citromba haraptak volna, be is sötétítettek, egy picike fény be nem jutott az utastérbe. Én meg fényképezni szerettem volna, sokat. Alig mertem kattintani egyet, de aztán felbátorodtam, a legjobb gép amivel valaha repültem (777-300AA), olyan nincs, hogy nem csinálok egy rakás fényképet magamról a gépen.
A gépen nem kellett kérni, hanem mivel longhaul, kontinensek közötti járat, minden ülésen csomagok várják az utasokat kispárnával, takaróval :-)
A hőmérséklettel nem volt szerencsém, Lisszabonban eléggé fáztam és azzal a céllal indultam tovább, hogy valami meleg helyre megyek, de egész úton vacogtam, egyáltalán nem komfortosan hűvösre hűtik a kabint, hanem konkrétan fagyasztószekrényt csinálnak, hibernálják az utasokat és erre még kérdezgetik óránként, hogy jéggel kérem-e a paradicsomlevemet, amikor 3 takaróba vagyok már becsavarodva, mint egy múmia. Jéggel jah, jéggel, pont úgy nézek ki mint akinek melege van. Legközelebb viszek egy olajradiátort, konnektor úgyis van minden ülésen.

Los Angeles

Los Angelesbe megérkezve csodálatos idő fogadott, szikrázó napsütés. A gépből kiszállva busszal vittek minket át a terminálba. Még továbbra is ideges voltam, hogy hogyan tovább, de amikor bekapcsoltam a telefonom, egy kedves sms várt otthonról és megnyugodtam. Anyuékat is felhívtam, pedig késő éjjel volt, de szóltam előre, hogy örülök ha telefonálni tudok majd, nemhogy még azt számolgassam otthon hány óra van éppen.
A gépen osztogattak országbelépő kártyát, amit ki kellett tölteni. Honnan jöttem, hová megyek, szállás címe, van-e elvámolnivalóm, milyen értékeket hozok be, több tucat kérdés. Az útlevéllel együtt ezt itt ellenőrizték. Szóban is megkérdezték honnan jövök és hová megyek, majd jó utat kívántak, Welcome to the United States, Üdvözöljük az Amerikai Egyesült Államokban, öröm, boldogság.
A csomagomat fel kellett venni, majd átrakni egy másik futószalagra. Itt nem kérdeztek semmit.
Rengeteg reptéri dolgozónak az a feladata, hogy terelgesse az utasokat, egyszerűen mindenki tud mindent, akármikor akárkit kérdeztem, mindig mindenki segített, elveszni lehetetlen.
Nem sok időm volt átszállni, de egyrészt terminált kellett váltanom, meg pár óra azért volt és gondoltam kinézek a reptér elé fényképezni. A távolságokat gyorsan átértékeltem, mivel háromnegyed órás gyaloglással nem értem el a reptér végét, elérhetetlennek tűnt a LAX-sign-os fénykép, a Los Angeles repteret jelző kőoszlopoknál fényképezkedés. Háromnegyed óra alatt visszagyalogoltam fénykép nélkül és csekkolni is kellett be. Egy gyors vásárlásra volt bent idő, felmarkoltam egy vizet meg 2 képeslapot.

Los Angeles-Honolulu (LAX-HNL) American Airlines Boeing 757

A gépen utazott velünk egy kutya. Nem kis zseb öleb, hanem egy nagy kutyus, tök édi volt :-) Símán felült a gazdi mellé 2 ülésre, odabújt a gazdihoz, kapott ő is takarót, édespofa volt.
Amúgy is jó alvó vagyok, de ekkorra már fáradt is voltam, az utat végigaludtam miután teleittam magam paradicsomlével.
Valamivel több mint 5 óra repülés után megérkeztünk Honoluluba, Hawaii-ra, Aloha. Imádtam ahogy megcsapott a fülledt, párás meleg. Csomagokat felvéve odalépett hozzám valaki, “Ákszká”? Nem mondhatnám, hogy ebből rá lehetett ismerni, de valamiért ránéztem a papírjára és láttam, hogy “Ocsko”, hoppá, mondom igen, én vagyok. Aloha, ő a transzferem be a városba, nagyszerű.
Az út elég hosszú volt és a hőmérséklettel megint nem volt szerencsém, meg vannak ezek őrülve a légkondiért, jeges szél süvít az összes klímaberendezésből.

Oahu sziget, Hawaii

asdfjklé

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)

Ez tiszta Hawaii :-)

Aloha!

 


Útvonal: BUD…LIS-LHR-LAX-HNL-LAX-LHR-LIS…BUD

Huszonsok óra repüléssel eljuthatunk a Föld túlsó felére. Hogy mennyire várom ezt a csodát, az leírhatatlan. Az útvonal egy kicsit kacifántosra sikerült.


Nem hiszem el, hogy már kezdik is a menetrend módosítgatásokat: Flight time changes for BA5023… Küldtek egyből SMS-t és e-mailt is. Tanácstalan vagyok mikorra vegyem meg a BUD…LIS-t, nehogy belefussak valami késésbe, törlésbe, jó lenne előtte nap már kint lenni Lisszabonban…
Megvan a teljes útvonal: BUD-FRA-LIS-LHR-LAX-HNL-LAX-LHR-LIS-MUC-BUD

Marokkó, Portugália

Marokkó, Portugália, 2014 okt.
A következő út: BUD-BGY-RAK…RBA-MAD-OPO-BGY-BUD
Kell egy ilyen kép:

Terv:
1. nap: Comoi-tó
2. nap: Marrakech városnézés
5. nap este eljutni Rabatba
6. nap: Rabat-Madrid-Porto
7. nap: Porto városnézés
8. nap: hazautazás

Mindig belefutok valami menetrendmódosításba. Módosították a Rabat-Madrid út indulását röpke 8 órával és így Madridban lekésem a portói gépem. Kénytelen vagyok a másnapi gépre venni egy jegyet, ami növeli a költségeket és csökkenti a Porto-ban tölthető időmet, ami szinte nulla lesz.

Megvan az óhajtott kép :)
Sahara sivatag

Sahara sivatag

Sahara sivatag

Sahara sivatag

Milánó:
A Comoi-tavat kihagytam és inkább Milánóba mentem be, gondoltam megnézem a dómot, még úgyse láttam.

Most először voltam sokágyas hostel szobában, mivel úgyis csak layoverem volt, átszállásig volt fél napom meg egy éjszakám, ez tűnt ésszerűnek és olcsó is volt. Megbeszéltük, hogy ez mégiscsak jobb lesz mint a reptéren csövezni, különben is utálom a bergamoi Orio repteret éjjel, mint egy menekültszálló és zajos és nagyon hideg van, felkeltenek hajnalban a szekusok és nincs elég ülőhely se, nemhogy feküdni lehetne, ja és nem lehet átmenni este a szekun, kint kell maradni, ott se lenne privát helyem, ennél az ifjúsági szálló mégiscsak jobb. Emiatt jött képbe Milánó, még úgyse jártam, gondoltam megnézem a dómot. A retúr buszjegy 9€-ba került, szállás 8€+3€-t felszámoltak az ágynemű használatra, amit viszont nagyon zokon vettem, hogy 3€-t még felszámoltak reggelire, ami NEM reggelit jelentett, hanem csak konyha használatot. Ezt egy az egyben átverésnek hívnám, elvi kérdés.
Egy 10 ágyas dormitoryban foglaltam egy ágyat, de 4 ágyasba raktak, ahol meg csak 2-en voltunk egy francia Erasmusos csajjal, mármint Fro-ban vendéghallgató a csaj, aki éppen egy európai körutat nyom. Ennyi a különbség a magyar és a külföldi egyetemista között. A magyar egyetemista örül ha nem hal éhen, nemhogy utazgasson közben szerte Európában heteket, hónapokat. Aludni kb 1 órát birtam, nem tudtam jönnek-e még a szobába, ezért nem mertem az emeleti ágyam a lentire cserélni, felmászni meg iszonyú macera volt. Öreg vagyok én már ehhez és rettentő kényelmetlen volt a matrac, belesüppedtem, annyira puha volt és kicsi is volt az ágy, kinyújtva lelógott a lábam. Még este ahogy fejjel előre leborultam a fáradtságtól ruhástól, elszunnyadtam, igazából annyi volt az alvás.

Olvastam rossz tapasztalatot útlevéllel kapcsolatban, miszerint Marokkóban valakinek a szállodában nem adták vissza az útlevelét, amíg nem fizetett érte. Rettegtem, hogy nem fogják visszaadni az útlevelem, ehhez képest az égvilágon senkit nem érdekelt, nemhogy el akarta volna venni, én viszont első napomon még az olaszoknál ottfelejtettem a recepción. Szerencsére a recepciós utánam hozta :-)

Marokkó:
- Olyan nincs, hogy valami nem fér fel és valaki nem fér be.
5-en elöl egy személyautóban tök normális, de ha vki be akar szállni, még felvesszük.
4-en egy kismotoron, tök normális.
Ha azt hiszed, hogy a busz már tele van, akkor még felszáll egy nagy család a kecskével együtt és 2 tápos zsákba rakott cuccokkal.
- Közlekedési lámpa: zöld villog-sárga-piros, viszont pirosból hirtelen zöld lesz
- Műszaki vizsgának 2 feltétele van: valahogy guruljon és működjön a duda :D
A kürtöt tulajdonképpen el se engedik, aztán mivel mindig mindenki egyfolytában dudál, így gyakorlatilag semmi értelme, mellesleg rém idegesítő egész nap.
- Az utcán lévő hentes azért kiverte nálam a biztosítékot. Elképesztő mocsokban képesek élni emberek.
- Nem értem, hogy a sok, legalábbis látszólag ráérő ember, aki csak üldögél-álldogál a ház előtt, miért nem szedi össze a szemetet a portáján.
- Kicsit kevesebbet kéne imátkozni, helyette lehetne mondjuk takarítani.
- Senki nem akart bántani, átverni avgy csak résen voltam meg előre leszerveztem amit csak birtam. A szállás szuper volt, ajánlom, a taxist is ajánlom, a sivatag túrát a szállás intézte, az is klassz volt. Ezzel kapcsolatban legklasszabb az volt, hogy egyik reggel motorral jöttek értem, felejthetetlen élmény volt motoron száguldozni a szűk medinában :-))
Szállás: Riad Ivissa http://www.riadivissa.com/en/home
Taxi (túravezetést is vállal): Rachid Taxi Driver
00212 6 61 83 93 72
00212 6 62 83 93 02

- Árak:
Coca-cola 1l 8Dh
víz 1.5l 6Dh
Fanta reptéren 0.5 5.50Dh
ebéd gyos tál 75Dh
energiaital 25Dh
chips 20Dh
narancs juice Jama el Fnan 4Dh
sál 100Dh
képeslap 10Dh
pénztárca 20Dh
sivatag túra 3nap 2éj 80€
taxi 10€
szállás 4éj 60€

Balra tolva a tizedest annyi € és jelenleg az Euro kb 310 Ft amikor ezt az útinaplót írom.
DSCN5333mmsmall.JPG

Rabat:
Rabat a modern főváros. Elképesztő a kontraszt Rabat és Marrakech között.
Marrakechbe érkeztem, de innen indult a gépem tovább Madridba. Az országot elhagyni iszonyú kínnal lehet. A belépési papírt ismét ki kell tölteni, amit idefele a gépen ki kellett és amit elvett a határőr, az iratokat tizenpár helyen ellenőrzik és faggatnak, igazából nem értem miért kifele menet teszik ezt meg. Lépcső alján megnézik az irataidat, felmész egy lépcsőn, másfele nem is lehet, amikor felérsz megint ellenőrzik, odalépsz a határőr elé, ő még ki is faggat miközben gépel és ellenőriz, amint elhaladsz a bódéja mellett ellenőriznek megint és még csak most érsz a szekuhoz egyáltalán… Hogy hívnak? Milyen útvonalon repülsz? Honnan jössz? Hová mész? Miért mész oda? Hol laksz? Ha nem ott laksz, akkor miért onnan repültél? Hát áltszálltam. De miért szálltam át? Mit csináltam Olaszországban? Mennyibe került a repjegyem? Én vettem? Mikor vettem? Any’d pics’ most már, kihozol a sodromból! Percenként 60 kérdés, mint egy óvodás kisgyerek, “demiért?”. A gépbe beszállás előtt is egyik kanyarban, másik kanyarban, az ajtón kilépve, a gép előtt is még a gép lépcsőjénél is sorba állítottak mindenkit, megint ellenőrzés és már mehettünk is fel a gépre.

Madrid:
Későn, az éjszaka közepén érkeztünk meg Madridba és a tervem, miszerint bentMARADOK nem jött össze, mert EU-n kívülről érkeztünk, ezért kivágtak minket valahol a préri közepén. Nah, jó, nem, de nekem az EU-n belüli repkedés van megszokva és Madrid Barajas egy átjárható reptér, azaz ahogy megérkezel, ha van beszállókártyád nyomtatva, repülhetsz is tova, nem kell becsekkolnod, nem kell a szekun átverekedned magad újra stb. Mi európaiak nem is tudjuk értékelni ezt, hogy egy személyivel szabadon járhatunk-kelhetünk addig, amíg nem kell órákat állnunk vámvizsgálatra meg egy szimpla beléptetésre csak azért, hogy egy határőr annyit mondjon pl. hogy Welcome to Morocco. Szóval a reptéri méregdrága éjszakára vett innivalómat meg kellett innom a szeku előtt, mert nem vihettem át és bent vehettem másikat, nem esett jól, mert itthon 2 karton üdcsit veszek egy reptéri fél literes lónyál árán.
DSCN5351
Viszont reggel kellemes meglepetés ért, ugyanis a menetrendmódosítás miatt új jegyet kellett vennem a Madrid-Porto szektorra és mivel ugyanannyiba került a Ryanair és az Air Europa is, akkor mondom kipróbálom egy újat, ezt az Air Europát, még nem repültem velük. Furcsa volt a kevés utas, de hajnalban nem is voltam még teljesen magamnál, de feltűnt, hogy nem cseszkődnek a csomagokkal, nincs vita, nincs fizettetés, nincs pakolás, nem gorombák, sőt kedvesek, nincs tülekedés stb. Az alkalmazott körbejárt a környéken ülő emberek között egy matricával és megkérdezte, hogy “Para Oporto?”. Aki bólintott, annak rakott egy matricát a csomagjára. Mint kiderült egy Skyteam tagtól elvárható viselkedést produkáltak, utas pedig azért volt kevés, mert egy 50 fős kisgép repüli ezt az utat, a matrica is azért került a csomagokra, mert felvinni a gépre nem lehet, nem fér el, hanem a gép pocakjába tették :) A géptől először megijedtem, majd megtetszett, bal oldalon 1 sor ülés, jobb oldalon 2 sor, nagy lábtér. Kellemes utazás volt :)
DSCN0941m

DSCN5361

Porto:
A csendes város, vagy csak Marokkó után tűnt végtelenül nyugodtnak, senki nem dudált, nem szólított le senki, nem lejmolt, nem tarhált senki, pozitív csalódás volt. Olvastam egyszer egy baszámolót Portó, a gyöngyszem címmel, és valóban így van, egy gyöngyszem, Portót látni kell, érezni kell, sétálni kell a dimbes-dombos utcáin, beülni egy kv-ra, nagyon kedvesek, nagyon csendesek és nagyon élhető  és élő város, imádtam :)

- Árak:
toast 2.5€
kv 1€
3dl üdcsi 1.5€
24 órás andante 8€
chips kvzóban 1.70€
DSCN5366
DSCN1079m

Hazafele Portoban fáradt utazó a relax fotelokban lerelaxál alfába, aztán meg lekési a gépét. Szerencsére a tervezett kapu zárás után 10 perccel még mindig final callon voltunk… Volt rendesen tolakodva kiabálva rohanás, I’m sorry, elnézést, perdone por favor, scusi, schuldigung, desculpe, I’m coming, I’m coming, mondom még I’M COOOMING
DSCN5377m
Ferihegyen (ha megszakadnak is, nekem Ferihegy marad, amíg világ a világ) meg nagy köd volt, előttünk nem engedték leszállni a gépeket egész délelőtt, divertáltak Bécsbe meg a környékbeli repterekre, de én hazajutottam. A 30+ fok meleg után rosszul esett az itthoni időjárás, de fantasztikus utazás volt, sok élménnyel gazdagodtam. A reptéren már vártak haza, nem kellett tömegközlekednem :)
DSCN5378m
Képek itt: katt ide

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)