Sajnálja az ember az időt az alvásra, de nagyon fáradt voltam, már este kitaláltam, hogy ne húzom fel reggel 6- ra az órát, alszok, amíg fel nem ébredek. 8- 9- ig aludtam is. Ébredeztem már korábban a repülők miatt, de édesen szundiztam még tovább inkább. Aztán gyorsan kezdtem érezni valamit, hiányzik valami, de ölni tudnék érte. Nah, igen, energiaital és tej. Csak ásványvizem volt, amire vissza se merek gondolni, hogy mennyibe került, nem idegelem magam, qrva drága volt a reptéren. Tudni kell, hogy rendszeres energiaital fogyasztó vagyok, minden nap 1 vagy 2 doboz lemegy. Testápoló krém is nagyon hiányzott, mert amiről azt hittem, hogy azt hoztam, az tusfürdő volt, ami volt még egy kis üvegcsében meg azt adtak is a szálláson. Gyorsan fel is öltöztem, smink, minden. Este feltűnt, hogy a portán bár kedves bácsik vannak, de egy szót se beszélnek angolul Hirtelen nem értettem, hogy akkor kivel leveleztem, amikor a szállásról érdeklődtem. Reggelre megjött, ide most az jönne, hogy aki tud angolul, de nem, megjött az a srác, aki a webfordítás.hu spanyol megfelelőjét tudja használni, így születtek nekem az angol levelek. Jó, akkor elkezdtünk Activytizni, hogy nekem sos- be de qrva gyorsan energiaital kellene meg valami kaja. Rohadtul másfele küldött, de ezt később a busznál is észrevettem. Sebaj, lett bolt, ki is fosztottam a fél boltot. Elég késő lett, így úgy döntöttem, hogy Alicante- be már nem megyek be, majd holnap. De akkor mit csináljak? Egy dolog volt biztos, pálmafát szeretnék. Az ismereteim elég hiányosak voltak, mert bár elkezdtem készülni az útra, a vulkán miatt aztán leálltam, hogy ne fájdítsam a szívem, ha egyszer úgyse utazhatok. Összeraktam a hátizsákba a napi cuccom, amit hordozni szeretnék és ismét a porta felé vettem az irányt. Kulcsot úgyis le kellett adni, meg ugye a pálmafák. Előadtam mit szeretnék, nagy nehezen vette is az adást a srác és hozott egy pospektust, ami spanyol volt, tartott is hozzá egy 40 perces spanyol beszámolót és eligazított abba az irányba, ahonna nem indul az a busz. Nem tudtam hol fogom ott megtalálni a pámafáimat, de azt mondta kinyitom a szemem és amerre csak ellátok, lesz pálmafa. Ez nem hangzott túl pontos helymeghatározásnak, de a puding próbája az evés alapon prospektussal felvértezve, fényképezőgéppel a nyakamban, hatalmas spanyol tudással a fejemben, hogy por favor, bus uno bé, palmeras, Elche, elindultam emberek felé buszt keresni. Meglett, elindultunk, a jegy a szokásos 1,30€ volt. Nem tudom hogy került ennyibe a reptérig is, de tovább Elche- ig is, de ennyi volt. Fogalmam sem volt merre megyünk, ez kicsit rossz érzés, hogy nem ismerős semmi, de aztán beletörődtem, hogy nem nekem kell tudni, elvégre nem én vezetem a buszt.
Mivel jó buszon voltam, így elég volt szűkíteni a szókincset a por favor, el palmeral- ra, szóltak is hol szálljak le, de épp le is akartam, mert úgy volt, ahogy portás komám mondta, kinézek a fejemből és látni fogom. Ezt a csodát leírni nem lehet, így nézzetek képeket itt (katt ide)
Az emberek nagyon kedvesek voltak, szándékomban állt kiadni a fényképezőm a kezemből és megkérni embereket az egész utazásom során, hogy készítsenek rólam képet, de itt most éppen volt egy párkány és nekiálltam magam fotózni. Jöttek ott babakocsival helyiek és ők maguk ajánlották fel, hogy lefényképeznek. Gondoltam babakocsival csak nem sprintelnek olyan gyorsan, mint én, talán nem lépnek le a gépemmel. Meglett amiért ennyit repültem, saját fénykép, amin én vagyok pálmafák alatt. Egyesek szerint ehhez elég lett volna Pesten egy pálmaházba menni. Hát nem tudom, de szerintem nem.

Szállásfoglalás itt: szállásfoglalás itt (katt ide)